Az ausztrál Queenslandi Egyetem fizikaprofesszora, Thomas Parnell azt tűzte ki célul, hogy szemléltesse, még az olyan szilárd anyag, mint a szurok, amely elég kemény ahhoz, hogy kalapáccsal lehessen szétverni, valójában nagyon, nagyon viszkózus folyadék, amely szobahőmérsékleten is folyik.
Az 1927-ben elkezdett kísérletnek már az élőkészületei is éveket vettek igénybe. A professzor szurokmintát melegített egy lezárt tölcsérben, hogy egyenletes legyen az anyag eloszlása. Ez után három évig mozdulatlanul hagyta az üvegbúra alá helyezett tölcsért, hogy teljesen lehűljön és nyugalomba kerüljön.
1930-ban levágta a tölcsér aljáról a lezárást, így lehetővé tette a szurok számára, hogy megkezdje észbontóan lassú kifolyását.
Parnell professzor elég ideig élt ahhoz, hogy feljegyezhesse két csepp lehullását. Kiderült, hogy átlagosan 8,5 évenként cseppen le egy szurokcsepp.
1948-ban Parnell meghalt, de a kísérlet nélküle is tovább folytatódott. 2014-ig a szurokból 9 csepp esett le. Több mint kilencven évvel a kísérlet kezdete után jelenleg a tizedik csepp alakul ki.
Külön érdekesség, hogy mivel egy-egy csepp 8-9 évente hullik le, ezért valójában soha senki nem volt ott akkor, amikor a csepp leesett. Bár 2000-ben felállítottak egy webkamerát, technikai problémák miatt elmulasztotta a cseppenés megörökítését.
A kilencedik csepp leválását viszont végre sikerült megörökíteni - a kísérlet folyamán először – 2014. április 24-én. A következő csepp leesését ezt követően tizennégy év múlva (2028-ra) várják. Az idő hosszabbodását különféle külső tényezők hatásának (egyetemi átépítések, légkondicionáló beszerelése) tulajdonítják.
A kísérlet folyását online, az egyetem YouTube-csatornáján lehet követni.