Az új fajként előkerült a trencséni nőszőfűt (Epipactis pseudopurpurata) néven írták le, amely magyar elnevezését a szakmai körökben meghirdetett szavazás nyomán kapta, amely felvidéki lelőhelyére és elterjedésére utal. A nemzeti park szakemberei szerint mivel a hajdani Trencsén vármegye az Északnyugati-Kárpátok területén húzódik, így meglepetés volt az attól távoli, budai megjelenése. Sőt, azóta a Gödöllői-dombság területén is megtalálták kettő, kisebb állományát.
Apró, törékeny hajtásai július első felében jelennek meg, a völgytalpi gyertyános-tölgyesekben, majd a hónap utolsó hetében, augusztus elején virágoznak
– tájékoztatott a Duna-Ipoly Nemzeti Park. – Csapadékosabb, hűvösebb időjárás esetén a virágzás eltolódhat augusztus közepéig is.
Több más, ritka erdei nőszőfűfajhoz hasonlóan száraz, meleg aszályos időszakban a növény „besül". Ez azt jelenti, hogy a virágai beszáradnak, lepotyognak, ilyenkor már szinte felismerhetetlenné válnak.
A trencséni nőszőfű virágai az önbeporzáshoz módosultak,
a rovarbeporzású fajokéhoz képest egyszerűbbek, kevésbé feltűnőek, mégis igazán különleges színfoltját jelentik a magyarországi növényvilágnak.