A kardiomiopátia (cardiomiophatia, CMP) a szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezető szívbetegségek összefoglaló neve, amelyek hátterében magának a szívizomnak a károsodása áll. A betegségnek több típusát különítik el, attól függően, milyen eredetű a károsodás. A kardiomiopátia kezdetben nem okoz tünetet, később, az állapot romlásával megjelenhetnek a panaszok, amelyek kezeletlenül fokozódhatnak is. Mire kell felfigyelni?
- Mellkasi fájdalom, különösen fizikai megterhelés vagy nagyobb étkezés után.
- Nehézlégzés fizikai aktivitás hatására.(Ritkábban akár ájulás is.)
- Ödéma megjelenése a bokán, lábfejen, lábakon, hason és a nyak vénáinál.
- Zavarodottság, szédülés.
- Erős vagy szabálytalan szívverés.
- Jellemzően akkor fordul egy páciens orvoshoz, amikor már tünetei vannak, holott például a kardiomiopátia és más szívbetegségek esetén rizikófaktornak számít a családi halmozódás is. Vagyis ha valakinek a felmenői közt előfordult kardiomiopáta, szívelégtelenség vagy bármilyen szív-érrendszeri esemény, érdemes néhány évente kivizsgáltatnia magát – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. - Ugyancsak ajánlatos kardiológiai kivizsgáláson részt venni
a cukorbetegeknek, alkoholbetegeknek, magas vérnyomással-, magas vérzsír-szinttel rendelkezőknek, elhízott személyeknek és természetesen mindenkinek, aki tüneteket tapasztal.
Ezért is nagyon fontos a diagnózishoz az anamnézis felvétel, és természetesen a fizikális és képalkotó vizsgálatok, valamint a tesztek. A tapasztalt kardiológus már a sztetoszkópos „hallgatózásból" is számos betegség jeleire következtethet. Nyilvánvalóan az olyan fizikai tünetek, mint az ödémák, szintén felvethetik a kardiomiopátia gyanúját. A következő lépésben szükség lehet olyan tesztekre, mint a nagylabor vizsgálat, a sima és a terheléses EKG, a szívultrahang és akár a több napig tartó Holter monitorozás, vagyis EKG. Az is előfordulhat, hogy további, speciálisabb vizsgálatokra is szükség lehet, mint például szívkatéterezés, esetleg biopszia, azaz mintavétel a szívizomból. Amennyiben diagnosztizálható, hogy a szívizom megbetegedéséről van szó, a kardiológus dönt a kezelésről, amely épülhet az életmód orvoslásra és gyógyszeres kezelésre. Ez utóbbi célja lehet többek közt a vérnyomás csökkentése, a szívritmus normalizálása, az elektrolit-háztartás kiegyensúlyozására, a vérrögök kialakulásának megakadályozására, és az esetleges gyulladás csökkentésére. A kezelés során ritkábban, de szükség lehet a szívritmust szabályozó készülék beültetésére, elvétve szívátültetésre is. A cél mindenképpen a tünetek visszaszorítása, a lehetséges szövődmények esélyének csökkentése és az állapotromlás megelőzése.
Forrás: KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu)