Szörnyű tragédiával végződött a nagy orosz tengeri hadgyakorlat

A Kurszk 108 méteres mélységben nyugvó roncsát valósághűen ábrázoló grafika

Kereken húsz éve, 2000. augusztus 12-én süllyedt el egyesek által máig vitatott körülmények között a Barents-tengeren megtartott hadgyakorlaton a korabeli orosz flotta egyik legkorszerűbb egysége, a Kurszk atommeghajtású tengeralattjáró. A hosszú ideig agyonhallgatott, illetve félinformációk kiszivárogtatásával homályba tartott katasztrófa okairól csak 2002-ben tették közzé a hivatalos zárójelentést. A szakértői vizsgálat szerint a Kurszk 118 fős legénységének vesztét okozó baleset az egyik gyakorlótorpedó meghibásodására volt visszavezethető, de a szerencsétlenség okairól több más teória is született.

Erős szeizmikus hullámokat észlelnek a Barents-tenger mélyéről

2000. augusztus 12-én délelőtt közép-európai idő szerint 11 óra 29 perckor a norvégiai Bergen haditengerészeti támaszpontjának lehallgató központjában kettő, egymást követő erős víz alatti robbanás akusztikus jelét rögzítették a műszerek. A második detonáció olyan erős lökéshullámot keltett,

ami a Richter-skála szerinti 4,2-es erősségű szeizmikus rengés erejének felelt meg.

Barents-tengeri látkép. 2000 augusztus elején e tengeren tartotta meg az orosz haditengerészet a Szovjetunió széthullása utáni legnagyobb hadgyakorlatát Forrás: Wikimedia Commons

Az erős robbanásra utaló akusztikus jelek a Barents-tengernek arról a területéről érkeztek, ahol az orosz haditengerészet Északi Flottája a Szovjetunió 1991-ben történt megszűnése óta legnagyobb hadgyakorlatát tartotta éppen.

Az orosz admiralitás a nemzetközi szokásoknak megfelelően még jóval korábban bejelentette az éleslövészettel egybekötött hadgyakorlat időpontját illetve körzetét,

hogy a polgári hajó és légiforgalom elkerülhesse a gyakorlat idején veszélyessé váló műveleti területet.

A hidegháborút követő években általános nemzetközi szokássá vált a nagy hadgyakorlatok előzetes bejelentése Forrás: CASSANDRA THOMPSON, U.S. NAVY

A szovjetrendszer felbomlása óta ez volt a legnagyobb, összesen 17 hajóegységet felvonultató olyan kombinált tengeri hadgyakorlat, amelyen a nehéz és könnyű felszíni egységek mellett tengeralattjárók, így köztük az 1994-ben szolgálatba állított 949A Antyej-osztályú szupermodern Kurszk cirkálórakéta-hordozó atom-tengeralattjáró is részt vett.

Egy Antyej-osztályú orosz nukleáris vadász-tengeralattjáró, a K-186, a Kurszk egyik testvérhajója Forrás: Wikimedia Commons

A Varsói Szerződés korát idéző grandiózus hadgyakorlaton az orosz flotta büszkesége, a Kurszk azt a feladatot kapta,

hogy egy ellenséges tengeralattjáró támadást szimulálva,

a kísérőhajók éberségét kijátszva cserkéssze be az ugyancsak szupermodern Nagy Péter rakétás csatacirkálót, amelyre hatástalanított gyakorló torpedókat kellett kilőnie.

Ugyanúgy elsüllyeszthetetlennek tartották, mint a Titanicot

A 949A Antyej-osztály (NATO-kódja: Oscar-II) atom-tengeralattjáróinak szolgálatba állítását még a Szovjetunió utolsó éveiben határozták el.

A rendszer összeomlása azonban súlyosan érintette az orosz haditengerészetet,

ahol – a szárazföldi hadsereghez és a légierőhöz hasonlóan – az 1991-ben hivatalba lépett Jelcin-adminisztráció idején elkezdődtek a leépítések, és számos korábban eltervezett fejlesztési programot töröltek a pénzhiány miatt.

Borisz Jelcin orosz elnök regnálása alatt -csakúgy, mint Magyarországon az 1990-es években- jelentősen leépítették a hadsereget, és az ország súlyos válságba került Forrás: MTI/Földi Imre

Az egyre szűkösebb források ellenére is elhatározták, hogy az Antyej-osztály utolsó egységeként befejezik a Kurszk megépítését. A nukleáris meghajtású, K-141-es hadrendi számot kapott Kurszk mind a támadó kapacitását,

mind pedig a védelmi rendszerét tekintve félelmetes csapásmérő technikának számított az 1990-es években,

amely felvette a versenyt az U.S. Navy, az amerikai haditengerészet legkorszerűbb atom-tengeralattjáróival is. A másfél milliárd dolláros összköltséggel megépített Kurszkot 1994-ben állítottak hadrendbe.

A Kurszk nukleáris támadó-tengeralattjáró a murmanszki horgonyzóhelyén Forrás: AFP

A háromszintes, 154 méter hosszú és 13 900 tonna vízkiszorítású támadó-tengeralattjáró fedélzetén 24, a víz alól is kilőhető éles töltetű cirkálórakétát hordozott. A hatalmas monstrum meghajtásáról és energia ellátásáról kettő, különlegesen biztonságosnak tartott OK-650 M típusú úgynevezett lassúvizes atomreaktor gondoskodott.

A turbinák merülésben akár 32 csomós (59 km/órás) sebességre is felgyorsíthatták a tengeralattjárót,

amelynek 500 méter volt a szolgálati, a kettős héjazatnak köszönhetően pedig 1000 méter a maximális (az úgynevezett roppanási) merülési mélysége.

Az orosz Antyej-osztályú Kurszk, és az Amerikai Los Angeles-osztályú USS Toledo nukleáris támadó-tengeralattjáró méreteit összehasonlító ábra Forrás: Wikimedia Commons

(Összehasonlításként; a második világháború idején a legfejlettebbnek számító dízel-elektromos meghajtású német tengeralattjárók víz alatt 7-9 csomós sebességgel haladtak, és 180 méteres mélységig tudtak biztonságosan lemerülni.) Kettős héjazatának, valamint vízzáró rekeszkamra-rendszerének köszönhetően

a tervezői elsüllyeszthetetlennek tartották a Kurszkot,

amit úgy építettek meg, hogy egy közvetlen torpedótalálatot is átvészelhessen.

A tragikus sorsú tengeralattjáró, amely megszégyenítette az amerikai haditengerészetet

Rövid pályafutása során a Kurszk több fontos haditengerészeti műveletben is részt vett. Ezek közül az az akciója vált a leghíresebbé,

amikor a Földközi-tengeren sikerült belopakodnia az ott gyakorlatozó 6. amerikai flotta egységei közé,

és lehallgatnia az irányítótörzs bizalmas rádióüzeneteit. A Kurszk 2000 augusztusának első napjaiban hajózott ki Murmanszkból, hogy a kijelölt feladat szerint részt vegyen az Északi Flotta Barents-tengeri hadgyakorlatán.

Az USS Saratoga repülőgéphordozó és kísérő egységei az amerikai 6. flotta kötelékében, Szicília partjainál Forrás: U.S. Navy Photo

Noha az állománytábla szerint a Kurszk fedélzetén 115 fős legénység szolgált, ez alkalommal azonban 118-an hajóztak be a tengeralattjáróra.

Arra, hogy ki volt az a három titokzatos személy, aki a legénységi létszámon felül tartózkodott az atom-tengeralattjárón,

mind a mai napig nem derült fény. A Kurszk az első napon egy gyakorlófejjel felszerelt Gránit robotrepülőgépet, majd a művelet harmadik napján, augusztus 12-én reggel 8 óra 51 perckor egy hatástalanított torpedót indított útnak a célpontnak kijelölt hajók felé.

A Kurszk felszíni menetben Forrás: WIKIMEDIA COMMONS/RIA NOVOSTI

A következő két gyakorlótorpedót 11:30 és 13:30 között kellett volna a védelmező hajók gyűrűjén átlopakodva kilőnie a flotta zászlóshajójára, a Nagy Péter rakétás csatacirkálóra,

de ez a tervezett csapás már elmaradt.

Az Északi Flotta zászlóshajója, a Nagy Péter rakétás csatacirkáló Forrás: Wikimedia Commons

Ekkor történt, hogy a bergeni flottabázis lehallgató központjában 11 óra 29 perckor a Richter-skála szerinti 1,5-es erősségű rengést észleltek Murmanszktól északkeletre a tenger felszíne alatt, amit két perccel és 14 másodperccel később újabb, 4,2-es magnitúdójú, azaz 250-szer erősebb rengés követett, ami már a tengeraljzatról érkezett.

Szovjet időket idéző titkolózás

A hadgyakorlaton részt vett egyik orosz tengeralattjáró, valamint egy másik felszíni egység rádiósai szintén észlelték és jelentették az erős detonációra utaló jelenséget,

de a flottaparancsnokság figyelmen kívül hagyta ezt a figyelmeztetést.

Miután a Kurszk a feladat végrehajtására megszabott két órán belül nem lőtte ki a torpedóit, és nem is sikerült kapcsolatot teremteni vele, a parancsnokság járőrgépet küldött ki a Kurszk felkutatására.

A bergeni lehallgatóállomás műszere által rögzített szeizmikus lökéshullámok, amelyeket a Kurszkon történt két robbanás okozott Forrás: Wikimedia Commons

A felderítőgép személyzete később azt jelentette az irányítóközpontnak, hogy a felszínen nem sikerült megtalálniuk az elnémult tengeralattjárót.

A kutatást csak kilenc órával a robbanás után szélesítették ki, és ekkor állították le a hadgyakorlatot is.

A keresésben részt vett hadihajók szonárjaik segítségével végül 108 méteres mélységben bukkantak rá a tengeraljzaton mozdulatlanul fekvő Kurszkra.

A Kurszk 108 méteres mélységben nyugvó roncsát valósághűen ábrázoló grafika Forrás: Stricken Kursk

Az admiralitás még ekkor sem sietett, mert csak másnap, augusztus 13-án hajnalban értesítette a Kremlt a Kurszk ekkor már alaposan feltételezhető súlyos balesetéről. Vlagyimir Putyin elnökkel szintén csak másnap kora reggel közölték a hírt, azt tanácsolva az elnöknek, hogy ne menjen a helyszínre, az Északi Flotta parancsnoka ezzel egyidejűleg pedig a hadgyakorlat sikeréről szóló jelentést adott ki.

A Kurszk utolsó személyzetéről készült fotó egy kikötői ünnepségen Forrás: AFP

A Kurszk elvesztését Oroszország hivatalosan két nappal később ismerte be,

akkor, amikor a hír már bejárta a világsajtót.

(A bergeni norvég flottabázis haladéktalanul értesítette a NATO főparancsnokságát a Barents-tengeri orosz műveleti területen történt erős robbanásokról.)

Mit keresett két amerikai atom-tengeralattjáró a Kurszk közelében?

Az amerikai, a brit és a norvég haditengerészet már a baleset napján felajánlotta a segítségét, amit az orosz admiralitás ekkor még elutasított. Csak négy nappal később, augusztus 16-án jelezték informálisan, hogy mégis elfogadnák a segítséget, miután az orosz mentési kísérletek kudarcba fulladtak.

A brit és norvég haditengerészet speciálisan képzett katonai búvárai augusztus 19-én merültek le a 108 méteres fagyos mélységben rejtőzködő elnémult tengeralattjáróhoz.

A Kurszk roncsa a Barents-tenger mélyén, amit a mentésben részt vett brit távirányítású kutatórobot készített a mélybe süllyedt tengeralattjáróról Forrás: KOTAK.CO.UK

A búvárok a külső szemrevételezés során megállapították, hogy a Kurszk tatrészébe épített 9. rekesz mentőnyílását teljesen elárasztotta a víz,

ezért kizárt, hogy a hajótestben lehetnek még túlélők.

A tragédiát ekkor már nem lehetett tovább titokba tartani, a Kurszk balesete nyilvánosságra került. További aggályokat vetett fel az atomreaktorok esetleges sérülése, mert a radioaktív szivárgás környezeti katasztrófát okozhatott volna a Barents-tenger térségében.

A Kurszk Barents-tengeri hullámsírját jelölő grafika Forrás: Wikimedia Commons

Igor Szergejev szovjet védelmi miniszter első nyilvános nyilatkozatában kizárta a műszaki meghibásodást, és burkoltan arra célzott, hogy a hadgyakorlat térségében tartózkodó idegen nemzetiségű tengeralattjáróval történt ütközés okozta volna a Kurszk tragédiáját.

Igor Szergejev marsall, orosz honvédelmi miniszter Forrás: Wikimedia Commons/Ria Novosti

Az amerikai kormány első reagálásában élesen visszautasította az orosz védelmi miniszter feltételezését, de később kénytelen volt beismerni,

hogy a baleset időpontjában valóban a műveleti területen felderítést végzett két Los Angeles-osztályú nukleáris tengeralattjárója.

Ezek közül az USS Toledo a baleset másnapján sérülten futott be a bergeni bázisra, ahol az amerikai katonai rendészet hermetikusan lezárta azt a szárazdokkot, ahová a Toledót beállították.

A baleset után a bergeni haditengerészeti bázisra befutott USS Toledo nukleáris tengeralattjárót mindentől hermetikusan elzárták. A szerepe még inkább tisztázatlan, mint a USS Memphisé Forrás: U.S. NAVY Photo

Az amerikai nukleáris tengeralattjárót az Egyesült Államokból érkezett csoport vizsgálta át, titkos körülmények között, a vizsgálat eredményét pedig mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra.

William Cohen amerikai védelmi miniszter (középen, egy feljegyzéssel a kezében) már azt megelőzően tudta, hogy a Kurszk elsüllyedt, még mielőtt a Kreml értesült volna a balesetről Forrás: Wikimedia Commons

(Amikor a Kremlbe még be sem futott a Kurszkot ért balesetről szóló információ, William S. Cohen amerikai védelmi miniszter már tudta, hogy az orosz atom-tengeralattjáró elsüllyedt.)

Koromsötétségben és fagyos vízben vesztek oda a túlélők

Az orosz kormány 2001-ben a holland Smit International és Mammoet hajómentő cégeket bízta meg a Kurszk roncsának kiemelésével. Hosszas és bonyolult művelettel végül a tengeralattjáró törzsének kb. kétharmadát tudták kiemelni. A Mammoet vállalat speciális Giant-4 uszályával a roncsot az Orosz Haditengerészet roszljakovói bázisára vontatták.

A Kurszk roncsának kiemelésében közreműködő speciális darus hajó, a holland Mammoet cég tulajdonában álló Giant 4 Murmanszk kikötőjében Forrás: AFP

A 2002-ben kiadott hivatalos vizsgálati jelentés szerint az első gyakorló torpedó hidrogén-peroxid üzemanyaga a hibás hegesztés miatt szivárgott és a kivető csőben berobbant, ami miatt a búvárhajó hirtelen több mint 100 méter mélyre süllyedt.

Két és fél perccel később a hőség miatt újabb torpedók robbantak fel,

szétzúzva a Kurszk első rekeszeit, a megrepedt burkolaton pedig beömlött a tengervíz.

A roncs kutatásánál használt brit távirányítású mélytengeri merülőeszköz Forrás: Wikimedia Commons

Legtovább a tatban tartózkodó 23 tengerész maradhatott életben,

akik nevét egyikük,Dimitrij Kolesznyikov másodkapitány egy noteszlapra feljegyezte a sötétben.

Ők végül koromsötétben és a jéghideg vízbe fulladva vesztek oda. A Kurszkon nem volt atomtöltet, az atomreaktorok pedig a becsapódás után is épségben maradtak, így sugárszennyezés sem történt.

Kolesznyikov másodkapitány fennmaradt naplójegyzete Forrás: Wikimedia Commons

A vizsgálatok kizárták, hogy a Kurszk egy amerikai vagy brit tengeralattjáróval ütközött volna össze, ugyanakkor súlyos mulasztások sorára derítettek fényt. A vészjelző bóját, amely azonnal jelezte volna a baleset helyszínét, egy korábbi felderítő küldetésben kikapcsolták és nem aktiválták újból.

A felrobbant gyakorló torpedó már nem volt biztonságos, mert lejárt az üzemideje, a hegesztése hibás volt,

a Kurszk menekülőnyílása pedig hozzáférhetetlennek bizonyult.

A Kurszk roncsa az orosz haditengerészet roszlajkovói bázisán Forrás: Wikimedia Commons/Ria/Novosti

Az 1990-es évek leépítéseinek idején a flottánál elhanyagolták a mentési gyakorlatokat, amelyekhez hiányzott a megfelelő felszerelés, és a személyzet is hiányosan volt kiképezve a vészhelyzeti eljárásokra.

Emlékmű lett a Kurszk felszínre emelt tornyából

A katasztrófa eltitkolására tett kísérletek, a hír bejelentésével és a mentőakció megkezdésével kapcsolatos késlekedés, valamint a hivatalos szervek inkompetenciája külföldön és Oroszországban is nagy felháborodást keltett.

A Kurszk tisztikara az atom-tengeralattjáró fedélzetén. A tragédia híre megrázta Oroszországot Forrás: AFP

A baleset után jogilag senkit sem voltak felelősségre,

mert a hivatalos álláspont szerint technikai hiba és előre nem látható események sorozata történt,

amiért egyének nem okolhatók. Az Északi Flotta első számú vezetőit ugyanakkor a következő évben elmozdították tisztségükből, és tucatnyi haditengerészeti vezetőt fokoztak le.

Síró hozzátartozók a Kurszk áldozatairól tartott megemlékezésen Forrás: Ria/Novosti

Az áldozatokat posztumusz kitüntették és előléptették,

a családtagjaik pedig orosz viszonyok között tekintélyesnek számító kártérítést kaptak.

A Kurszk atom-tengeralattjáró tragédiájáról könyv és film is készült.

A Kurszk moszkvai emlékműve Forrás: Wikimedia Commons

A baleset áldozatainak Moszkvában és több városban emeltek emlékművet, a Kurszk kiemelt tornya, amelyre az áldozatok nevét vésték fel, 2009 óta Murmanszkban a békeidőben életüket vesztő, tengeralattjárón szolgált tengerészeknek állít emléket.

(Fellhasznált forrás: MTVA Sajtóadatbank)