A növényi tejet sokan, sokféleképpen nevezik: gyakran alternatív tejként vagy növényi italként aposztrofálják. Ezek a kifejezések azokra a nem állati eredetű tejitalokra vonatkoznak, amelyek növényi kivonatokból készülnek, és amelyek valamiben hasonlítanak a tejhez. A közhiedelemmel ellentétben ez a fajta ital azonban nem egy teljesen új ötlet.
A spanyol horchata (vagy más néven orxata) ital már 1000 évvel ezelőtt is népszerűnek számított, a szójatejet pedig Krisztus előtt a 3. század óta emlegetik a történelmi szövegekben.
Tény azonban, hogy az utóbbi időkben a növényi tejnek egyre többféle változata kapható a boltokban, és egyre többen fogyasztják. Nem véletlenül: a több mint 4,7 milliárd laktóz-intoleranciával élő ember számára ez a termék igazi áldásnak bizonyul, mások az egészséges táplálkozás jegyében veszik fel az étrendjükbe.
A legfrissebb fogyasztói jelentések szerint a népszerűsége évről-évre növekszik:
Nagy-Britanniában például minden negyedik ember szinte kizárólag ezt fogyasztja.
A legfrissebb kutatások szerint a növényi tej gyakorlatilag minden esetben környezetbarátabb alternatíva, mint a tehéntej. A tudósok ezúttal három fő kérdésre összpontosítottak: emisszió, földhasználat és vízfelhasználás.
A témában publikált tanulmányok a növényi tejek sokfélesége miatt azonban különböző értékekről számoltak be.
Szemezgessünk most ezekből! Tény, hogy az élelmiszer-termelés az ember által termelt, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának egynegyedét teszi ki. Ráadásul az állati eredetű termékek kalóriatartalma is magasabb, mint a növényi eredetű termékeké.
A földhasználat tekintetében egyetlen pohár tehéntej két teniszpályányi területet igényel, a zab csak ennek a tizedét.
A vízfelhasználás esetében azonban a mandulatej számít a leginkább problémásnak, miután az mandulákat általában az aszály sújtotta területeken, például Kaliforniában, Spanyolországban és Olaszországban termesztik.
Végül gyakorlatilag egyetlen tanulmány sem talált olyan forgatókönyvet, amelyben a tehéntej hosszútávon fenntarthatóbb és környezetbarátabb lenne.
A tudósok szerint ennek a fő oka az, hogy a teheneknek jóval több földre és vízre van szükségük, ráadásul a metánkibocsátásuk sem elhanyagolható.
Ha tehát a leginkább környezetbarát megoldást keressük, akkor is érdemes elgondolkodni. Ha a kibocsátás csökkentésére fókuszálunk, akkor a mandulatej a legjobb választás, ami azonban sok vizet igényel. A rizs termesztése kevésbé környezetbarát, ám a szója abszolút jó alternatívának tűnik, miközben a zab inkább biztonságos választásnak látszik.
Utóbbi például azért is, mert leginkább Észak-Amerikában termesztik, ahol az erdőirtás mértéke még nem olyan súlyos, mint mondjuk a fejlődő országokban.
A szakemberek szerint azonban a közkedvelt növényi tejek mellett vannak más lehetőségek is, többek között a korábban már említett horchata, a kókuszdió vagy a mogyorótej.
A horchata többnyire helyi specialitás, a kókusztej pedig nem különösebben környezetkímélő lehetőség, és a közhiedelemmel ellentétben nem is túlzottan tápláló; a mogyoró azonban az egyik leginkább környezetbarát növény.
Táplálkozási szempontból a legtöbb tanulmány szerint egyértelmű, hogy a növényi lehetőségek közül a szójatej a leginkább tápláló.
Körülbelül kétszer kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a tejtermékek, ám ugyanolyan mennyiségű fehérjét, és kevesebb telített zsírt és cukrot találhatunk benne.
Fele annyi zsír és harmad annyi kalória van benne, mint a tehéntejben.
Persze rengeteg más alternatíva is létezik, azok valamennyi előnyével és hátrányával. A választás sokszor inkább ízlés és egyéni preferencia kérdése.