Az egészséges nőstény példányt az őt tanulmányozó szakértők "Alfának" keresztelték el. Egy program keretében - amely az ausztrál partvidék ragadozóinak mozgását térképezi fel - jeladóval is ellátták, így meg tudták mondani, mikor, hol járt, és milyenek voltak tartózkodási helyének környezeti viszonyai.
Négy hónappal később azonban valami történt Alfával;
a cápának nyoma veszett, csak a jeladóját találták meg pár mérföldre attól a helytől, ahol a szerkezetet az állatra szerelték.
Nem sokkal később sikerült kinyerni a jeladóban tárolt adatokat, amik érdekes dolgokat árultak el a fehér cápa utolsó perceiről.
A jeladó információi szerint valami hirtelen 580 méteres mélységbe rántotta Alfát. Ezzel egyidejűleg a készülék hőmérséklet-emelkedést is érzékelt: pillanatok leforgása alatt 8 Celsius-fokról 25,5 Celsiusra változott a környezeti hőmérséklet, és ez stabilan így is maradt nyolc napig.
Amikor először értesültem arról, mit olvastak ki a cápa jeladójából, meg sem tudtam szólalni"
- mesélte a Smithsonian Channel televíziós csatornán bemutatott dokumentumfilm készítője, Dave Riggs.
A szakemberek szerint az eredmények arra utalnak, hogy a nagy fehér cápát megette valami - az emésztőszervrendszerben ugyanis pont 25,5 Celsius-fok körüli hőmérséklet mérhető.
Ezt követően az egyetlen kérdés az maradt, mi képes elejteni egy megtermett, ereje teljében lévő háromméteres fehér cápát?
Az Ausztrália környékén cirkáló cápák vizsgálata eközben tovább folytatódott, az állatokra szerelt jeladók újabb és újabb adatokat szolgáltattak a tudósoknak. Ezek alapján többek között az is kiderült, hogy a térség nagyobb cápáinak testhőmérséklete megegyezik azzal az értékkel, amit a megtalált jeladó mért.
Alfa gyilkosa tehát egy még nála is nagyobb cápa lehetett.
A kutatók becslése alapján az agresszor testhossza 5 méter körül volt, súlya pedig elérhette a 2 tonnát. Az Alfát leterítő cápát vagy területvédő magatartás késztette támadásra, vagy egyszerűen csak éhes volt, és nem akadt más préda a közelben.
Az is felmerült, hogy Alfa esetleg túlélte a támadást, és csak azt a darabot tépték ki a húsából, amin a jeladó is volt.
Akármi is az igazság, a felfedezés lenyűgöző"
- konstatálta Riggs.
Napjainkban nagyjából 500 cápafajt ismer a tudomány, és régóta tudott, hogy egyes fajok hajlamosak a kannibalizmusra. Ennek két formája ismert. Ál- és elevenszülő cápáknál például a nőstény méhén belül esnek egymásnak az utódok, és az erősebb ivadék felfalja a gyengébbeket.
A fentebb ismertetett eset a kifejlett cápák közti kannibalizmus látványos példája.
A nagyobb fehér cápa vélhetően alaposan felmérte az erőviszonyokat, ezért is mert rátámadni a tőle kisebb fajtársra.