1935. szeptember 11-én született Verhnyeje Zsilino faluban az Altaj területén. Apja tanár volt, s részt vett a Nagy Honvédő Háborúban, anyja a háztartást vezette. Már gyerekként eldöntötte, hogy pilóta szeretne lenni, s így is lett: a sztálingrádi (ma Volgográd) katonai repülőiskola elvégzése után 1957-ben repülőtisztté avatták. 1958-ban megnősült, egy fia (csecsemőkorában meghalt) és két lánya született.
A sportos, viszonylag kistermetű fiatalembert 1960-ban választották ki a kozmonauta képzésre.
1961 márciusában bekerült az első űrrepülés hat jelöltje közé, végül a szigorúbb orvosi vizsgálatok és fizikai, pszichológiai, valamint állóképességi tesztek után Jurij Gagarinnal ketten maradtak.
Az akkori hidegháborús politikai helyzetben Amerika és a Szovjetunió között nemcsak a fegyverkezés terén folyt komoly verseny, a két nagyhatalom pénzt, energiát nem sajnálva igyekezett megszerezni az elsőséget az űrrepülés terén is.
A győztes végül a keleti blokkból került ki Jurij Gagarin személyében.
Abban, hogy végül ő lett a befutó, döntő lehetett az a tény, hogy mindössze 157 centi magas volt, így a lehetőségekhez képest viszonylag kényelmesebben elfért a szűk űrkabinban.
Mint később kiderült, az illetékes kormánybizottság eredetileg a kiképzéseket jobban teljesítő Tyitovot választotta ki a nagy feladatra, a pártfőtitkár Hruscsov azonban Gagarin mellett döntött, amiben szerepet játszhatott személyes szimpátiája és Jurij paraszti származása is.
1961. április 12-én reggel a kazahsztáni Bajkonurban Tyitov tartalékként, űrruhában kísérte ki Gagarint a Vosztok-1 űrhajó startjához, amelynek fedélzetén Gagarin teljesítette történelmi utazását: kilépett az űrbe és egyszer megkerülte a Földet.
A 108 percig tartó repülésen sok tennivalója nem volt, a Vosztok robotpilóta üzemmódba volt állítva.
Röviddel Gagarin visszatérése után Tyitov megtudta, hogy őt választották ki a következő szovjet űrrepülés végrehajtására, ezt azonban megelőzte az amerikai Mercury-program két "űrugrása", amikor Alan Shepard, majd Gus Grissom rövid időre kilépett az űrbe, de Földkerülésre nem került sor.
1961. augusztus 6-án - szovjet szokás szerint másfél óra késéssel - a világ is megtudhatta a moszkvai rádióból, hogy egy újabb szovjet űrhajós indult az űrbe.
Tyitov lett - 25 évesen és 329 naposan - a világ legfiatalabb űrhajósa, azóta se döntötték meg a rekordját.
Őt azzal küldték az űrbe, hogy minél tovább fennmaradjon, lehetőség szerint egy teljes napig. A hosszú idő végérvényesen pontot tehetett a kérdésre, hogy az ember - tartósan is - túléli-e az űrrepülést. Tyitovot viszont hamarosan tájékozódási zavar, majd rosszullét, émelygés, hányinger fogta el, ami egészen az alvási periódusig eltartott.
Később azonban még számos űrhajóst kerített a hatalmába az "űrbetegség" nevű rosszullét.
Az elalvás előtt üdvözlő táviratot küldött rádión az amerikaiaknak, amikor a Vosztok-2 először repült el Észak-Amerika fölött. Tyitov végül kicsit több mint 7 órát szunyókált, így ő lett az első, aki súlytalanságban aludt. Egy időre alkalma nyílt kézi irányítással is repülnie.
Apróbb technikai hibák előfordultak, a legsúlyosabb egy hőberendezés meghibásodása volt, ami miatt az űrkabinban a hőmérséklet átmenetileg 10 Celsiusra csökkent. A leszállás előtt - hasonlóan Gagarin repüléséhez - nem vált szét megfelelően a leszálló kapszula és a műszaki modul, csak később került erre sor.
Végül Gagarinhoz hasonlóan Tyitov is katapultált a leszállás legvégső fázisában, és saját ejtőernyőjén ereszkedett le a talajra.
A kabinból való katapultáláskor kisebb baleset érte: az arca hozzáütődött a sisak belsejéhez, amitől eleredt az orra vére. A leszállás a Szaratov melletti Krasznij Kut nevű falucska határában történt. Ereszkedés közben újabb malőr történt: a szél egy vasútvonal felé sodorta, amin - szinte filmbe illő módon - egy vonat közeledett, de végül mindössze 50 méterrel sikerült elkerülnie a vonatot.
Tyitov kicsivel több mint egy napig tartózkodott a világűrben - 17 Föld körüli fordulatot tett, összesen 25 óra 18 percnyi repülési idővel -, s a küldetés összes célkitűzését teljesítette.
A szovjet repülésirányítás teljes sikernek minősítette a Vosztok-2 űrrepülését, a világhatalmak közötti űrversenyben a mérleg minden kétséget kizáróan a Szovjetunió oldalára billent.
Tyitov természetesen megkapta a legmagasabb hazai kitüntetést: a Szovjetunió Hőse lett. Később magas rangú tisztségeket töltött be a szovjet űrprogramban, de nagy fájdalma volt, hogy Gagarin tragikus balesete miatt többé nem engedték repülni.
A légierő vezérezredeseként ment nyugdíjba 1992-ben.
Élvezte a hírnévvel járó népszerűséget, 1962-ben járt az Egyesült Államokban is, ahol közös fotó készült a John F. Kennedy elnökkel és John Glenn űrhajóssal való találkozásáról. Több könyvet írt a világűrről, magyarul is megjelent a Kék bolygóm című.
Tyitov egyébként mindig híve maradt a rendszernek, amely őt fiatalon világhírnévhez juttatta.
Azt a kijelentését, miszerint nem látott odafent semmiféle Istent, a szovjet hatalom később buzgó módon használta vallásellenes propagandára. 1995-ben az orosz parlament alsóházának tagjává választották, s haláláig a kommunista frakció képviselője volt. Egy szívinfarktus vitte el 2000-ben.
(MTVA Sajtóadatbank)