Schmidt kiváló hüllőszakértő volt, ezért időnként neki küldték el a kollégák azokat a csúszómászó állatokat, amelyeket nem tudtak meghatározni.
1957. szeptember 25-én a Lincoln parki állatkert egy érdekes kígyót küldött dr. Schmidtnek, hogy mondjon róla szakvéleményt. Schmidt az állatot boomslangként (Dispholidus typus) azonosította. A boomslang egy Afrikában élő, rendkívül erős mérgű kígyó.
Miközben az állatot vizsgálta, Schmidt nem volt elég óvatos, és a boomslang megmarta a kezét. A helyett azonban, hogy kórházba ment volna, a tudós hazament. Nem gondolta, hogy a boomslang marása végzetes lehet. Ráadásul tisztában volt azzal, hogy boomslang elleni ellenmérget csak Afrikában tartanak.
A fő (és legőrültebb) indoka azonban annak, hogy nem fordult orvoshoz az volt, hogy Schmidt fel akarta jegyezni a tüneteit a naplójába.
Miután hazatért, Schmidt a legkisebb dolgot is feljegyezte, ami a testével történt.
Leírta, hogy először kirázta a hideg, majd magas láza lett. Feljegyezte, hogy az ínye vérezni kezdett, majd véres lett a vizelete és kihányta a vacsorára evett tejes pirítóst.
Schmidt 15 órán át folytatta a naplóírást, mielőtt eszméletlenül összeesett volna a padlón. A halála végül légzésbénulás miatt állt be szeptember 26-án. A boncolást végző orvosok bevérzéseket találtak a tüdejében, a veséjében, a szívében és az agyában.
Balszerencséjére tehát Schmidt a halálával épp az ellenkezőjét bizonyította be annak, amit gondolt. A boomslang nem hogy nem életveszélyes, hanem éppen ellenkezőleg, a világ egyik leghalálosabb mérgű kígyója.