A sáskarák fürge mozgásának köszönhetően gyorsan el tud bújni egy homokban ásott üregben vagy a korallok közötti résekben, és ezekből a rejtekhelyekből vadászik. Ezek az apró, körülbelül tíz centiméteres rákfélék azonban igen agresszívan harcolnak ezekért a „lakásokért".
A tudósok ennek pontos feltérképezéséhez laboratóriumi akváriumokban úgynevezett arénákat hoztak létre, ahol sáskarákok (Neogonodactylus bredini) között rendeztek csatákat egy kívánatos „álgödör" birtoklása céljából. Eredményeiket az Animal Behaviour tudományos szaklapban publikálták.
A megrendezett küzdelmek során a kis harcosok a legjobban az ideálisnál valamivel kisebb otthonok megnyeréséért küzdöttek
– mondta Patrick Green, az angliai Exeter Egyetem Ökológiai és Természetvédelmi Központjának kutatója a LiveScience online tudományos portálnak. – Talán azért, mert a betolakodók felismerték, hogy a kisebb odúkban olyan riválisok bújhatnak meg, amelyeket könnyebb legyőzni.
A sáskarák több mint 80 kilométeres óránkénti sebességű ütésekkel tudja leteríteni áldozatát, ütésenként 1500 newton erővel.
Ezzel akár a csigahéjat is összetörhetik, de megrepeszthetik az akvárium üvegfalát is.
Ráadásul a hímek és a nőstények ugyanúgy versenyezhetnek egy-egy jó vadászhely birtoklásáért. A szakemberek ennek tanulmányozására véletlenszerűen párosították a hím és nőstény sáskarákokat, az egyedek külön-külön kerültek a különböző méretű barlangokba.
Azt látták, hogy amikor az állatoknak egy már elfoglalt rejtekhelyekért kellett megküzdeniük, akkor keményebben harcoltak és sikeresebbek voltak, ha az odúk kisebbek voltak az „ideális" méretűnél.
A küzdelmet természetesen megszakították, ha valamelyik egyedet súlyos sérülés vagy a pusztulás fenyegette. A kutatók azt tapasztalták, hogy a betolakodók a harcok mintegy 67 százalékában sikeresen foglalták el az általuk kiválasztott rejtekhelyeket.
Tudjuk, hogy az állatok különféle tényezőket mérnek fel, beleértve az ellenfél méretét és a „nyeremény" értékét, amikor eldöntik, hogy harcolnak-e és hogy ha igen, akkor milyen intenzitással –
magyarázta Green. – Ebben az esetben úgy tűnik, hogy mivel egy kisebb barlangot valószínűleg egy kisebb ellenfél foglal el, ezért a sáskarákok képesek kompromisszumot kötni az otthon méretével kapcsolatban, ha az könnyebb harcot is jelent.
Hozzátette: bár feltételezhető, hogy az állatok jobban küzdenek a nagyobb „vagyonért", de ez a tanulmány jó példa arra, hogy a maximális erőfeszítéseket csak a tényleg megfelelő" dolgok érdekében vetik be.