Mélyen a föld alatt, a sziget partja alatt, hatalmas mennyiségű édesvíz csordogál a Hualālai vulkán széléről egy újonnan felfedezett tározókba, amelyek mélyen az óceán feneke alatt futnak. Ez egy olyan felfedezés, amely kihatással lehet a világ vulkanikus szigeteiről alkotott elképzeléseinkre. Ráadásul egy olyan, kiaknázatlan potenciális megújuló erőforrást jelent, amely felbecsülhetetlen értékű lehet, mivel a globális éghajlat gyorsan változik.
Eredményeink paradigmaváltást jelentenek a hagyományos hidrológiai koncepcionális modellekhez képest
– mondta Eric Attias, a Hawaii Egyetem geofizikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Jól használhatóak a jövőben Hawaii és más vulkanikus szigetek fenntartható hozamainak és víztároló kapacitásainak a kiszámításához.
Hozzátette: remélik, hogy a felfedezésük javítani fogja a hidrológiai modelleket, következésképpen a tiszta édesvíz elérhetőségét a vulkanikus szigeteken.
Hawaii édesvizének nagy részét víztartó rétegekből, vízáteresztő kőzetrétegekből vagy üledékekből nyerik.
Amikor esik az eső, a talajrétegen és az alatta lévő vulkanikus kőzeten át beszivárog, végül eljut a mély víztározókig. A legújabb kutatások szerint azonban ezekben a víztartó rétegekben sokkal kevesebb víz van, mint kellene. Úgy tűnik, hatalmas különbség van az között, hogy mennyi víz folyik be a víztartó rétegekbe, és mennyit tud megtartani.
Ennek az ellentmondásnak a végére jutáshoz Attias és csapata az mágnesesrezonancia-képalkotás felé fordult és mintegy 200 kilométerre a part mentén egyfajta „elektromágneses teret terjesztett a vízen keresztül". Ezzel fel tudták térképezni az édesvíz kiáramlását és a hozzájuk kapcsolódó tározókat.
A csapat megállapította, hogy a sós vízzel telített vulkanikus bazaltok között rétegenként vannak földalatti édesvizű folyók, amelyek körülbelül 35 kilométer hosszúak, és legalább 4 kilométerre húzódnak a partvonaltól nyugatra.
A kutatók becslései szerint a tározók körülbelül 3,5 köbkilométer édesvizet tartalmaznak: kétszer annyit, mint azt korábban becsülték. Ez viszont megváltoztathatja, azt hogy a vulkanikus szigeteken élő, például a Hawaii közösségek, hogyan kezeljék az éghajlatváltozással járó kihívásokat.
Egy ilyen mechanizmus az édesvíz alternatív megújuló erőforrásait biztosíthatja a vulkáni szigetek számára világszerte, ahol az éghajlatváltozás hatásai csökkentik a vízhez való hozzáférést
– írták a szakemberek a Science Advances tudományos szaklapban publikált tanulmányukban.
Hozzáfűzik, hogy megállapításaink hangsúlyozzák az édesvíz tározók felismerésének fontosságát a víztartó rétegek jövőbeni modellezése, valamint a vulkanikus szigetek vízkészleteinek felhasználása érdekében.