A korai stádiumú kutatás eredményeit az Amerikai Szívgyógyászati Társaság (American Heart Association) éves konferenciáján ismertették a szerzők. A rangos tudományos összejövetelt, amely a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos kutatások és klinikai újítások bemutatásának az egyik legfontosabb fóruma világszerte, a helyzetre való tekintettel kivételesen csak a virtuális térben rendezte meg a társaság.
Korábbi kutatások utaltak már arra, hogy a chilipaprika fogyasztása gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákellenes és vércukorszint-szabályozó hatással bír.
Mindezekért az előnyökért elsősorban a csípős ízhatást is okozó vegyület, a kapszaicin, illetve annak rokonai a felelősek.
A paprikafélékre oly jellemző anyagcsalád nemcsak a szájban, hanem bármilyen testtájjal érintkezésbe kerülve csípő-égő érzést okoz, és a növények pont ezért termelik őket: hogy elriasszanak bárkit, legyen az bár állat vagy élősködő gomba, a termés illetéktelen fogyasztásától. Ám a kapszaicinnek a puszta elriasztásnál jóval szerteágazóbbak – és szerencsére kedvezőbbek – az élettani hatásai. Megfelelő hígításban, bőrön át helyileg alkalmazva fájdalomcsillapító, ezért számos ilyen célú készítmény összetevője.
Élénk kutatás folyik továbbá a kapszaicin alkalmazhatóságával kapcsolatban a diabétesz, a daganatos betegségek és a keringési betegségek terén.
A jelen munkában a tudósok a chilipaprikának az általános, és szűkebben a keringési eredetű halálozásra gyakorolt hatását úgy próbálták felmérni, hogy öt vezető globális egészségügyi adatbázis (Ovid, Cochrane, Medline, Embase és Scopus) összesen 4 729 cikkét tekintették át, s végül 4 nagy tanulmányt emeltek ki a további elemzés céljára, amelyek az egészségügyi kimenetelek mellett a chilipaprika-fogyasztásra vonatkozó adatokat is tartalmaztak.
Az Egyesült Államok, Olaszország, Kína és Irán több mint 570 ezer lakosának orvosi adatait és táplálkozási szokásait feldolgozó elemzésben a chilipaprikát gyakran fogyasztókat hasonlították össze a chilit csak ritkán vagy soha nem fogyasztókkal.
Az előbbi csoportban az utóbbihoz képest a szív- és érrendszeri eredetű halálozás 26 százalékkal, a daganatos halálozás 23 százalékkal, a teljes halálozás pedig 25 százalékkal adódott alacsonyabbnak.
Az olasz tanulmányból ráadásul az derült ki, hogy a chilifogyasztás önálló, a táplálkozás általános jellegétől független faktor, ugyanis a kedvező hatás nemcsak a szív- és érrendszeri előnyeiről amúgy is ismert mediterrán diétán élőknél, hanem az átlagos „nyugati" módon táplálkozóknál is jelentkezett.
Hasonló eredményre jutott a Vermonti Egyetem által végzett USA-beli felmérés, ahol a mintát a legkülönbözőbb módon étkező 16 179 ember alkotta, és köztük az erős chilipaprika fogyasztói csupán 22 százalékos halálozást mutattak a kontrollcsoportban mért 34 százalékhoz képest.
„Minket is meglepett, hogy ezek a korábban publikált tanulmányok egyértelmű kapcsolatot találtak a chilipaprika rendszeres fogyasztása, illetve az általános, a keringési és a daganatos halálozás kockázatának csökkenése között.
Ez is rávilágít arra, milyen fontos szerepet játszik a táplálkozás az általános egészségi állapotunkban
– nyilatkozta Bo Xu, a tanulmány rangidős szerzője és a Clevelandi Klinika Szív-, Érrendszeri és Mellkasi Intézetének kardiológusa. – Az eredményeket magyarázó pontos okok és mechanizmusok egyelőre feltáratlanok, ezért pillanatnyilag lehetetlen biztonsággal kijelenteni, hogy aki több chilit eszik, az tovább él, és kisebb valószínűséggel hal meg idejekorán keringési és daganatos betegségekben. Ezeknek az előzetes eredményeknek a megerősítéséhez további kutatásra, leginkább randomizált, kontrollált klinikai kísérletekből származó bizonyítékokra van szükség."
Dr. Xu fontosnak tartotta hangsúlyozni korai stádiumú kutatásuk korlátait. Megemlítette például, hogy az elemzés alapjául szolgáló négy közleményben csak bizonyos típusú egészségügyi adatok szerepeltek, és előfordulhat, hogy az ott nem részletezett orvosi körülmények valamelyike befolyásolja a chili és az egészség összefüggését.
Hozzátette továbbá, hogy az egyes közleményekben más és más fajtájú és mennyiségű chilipaprikát fogyasztottak a résztvevők, így nehéz lenne pontosan megmondani, milyen gyakran, mennyi és milyen chilit kell enni ahhoz, hogy az egészségügyi előnyök érzékelhetővé váljanak.
A kutatócsoport folytatja az adatok elemzését, és reményeik szerint hamarosan folyóiratban is publikálják eredményeiket.