Az 1945. október 24-én, a második világháború után alapított Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) jelenleg 193 tagállama van. Az ENSZ-tagság az államiság elismerésének egyik jelképe lett – noha hivatalosan ez nem feltétele új államok létrejöttének:
az ENSZ-nek a mai napig nem tagja például a vitatott hovatartozású Tajvan, a vallási központként önállóságot élvező Vatikán,
továbbá a nem minden ország által elismert államok (Koszovó, Szaharai Demokratikus-arab Köztársaság), Észak-Ciprusi Török Köztársaság, a Cook-szigetek, a szintén vitatott státuszú Dnyeszter Menti Köztársaság, de Svájc is csak 2002-ben csatlakozott a szövetséghez.
A Vatikánnak azonban a nemzetközi képviselője, a Szentszék megfigyelői státusszal rendelkezik, hasonlóan Palesztinához.
Más oldalról közelítve a kérdést például noha Csehszlovákia anno az ENSZ alapító tagja volt, Csehország csak 1992, Szlovákia pedig 1993 óta számít tagországnak.
Tehát ha az ENSZ oldaláról vizsgáljuk a kérdést, akkor ma a világon összesen 195 szuverén állam van.
Ám az előbbi szám a forrástól függően változhat, amelyek különböző definíciókat használnak arról, hogy mi is az az ország. Az Oxford szótára szerint „egy nemzet, amelynek saját kormánya van, és egy adott területet foglal el". A Magyar nyelv értelmező szótára szerint pedig „valamely meghatározott területen fennálló államszervezet a területtel, a benne és rajta levő természeti kincsekkel, építményekkel és a lakossággal együtt".
Az ország kifejezés utalhat egy bizonyos lakosságra is, amelynek saját identitása, hagyományai és közös kulturális háttere van. A ZMEScience online tudományos portálon publikált tanulmány azonban
a szuverén nemzetet olyan államként határozta meg, amelynek saját határokkal és szerződéskötési képességgel, valamint más országokkal való diplomáciai működési készséggel rendelkezik.
Lényeges azonban, hogy egy nemzetet az Egyesült Nemzetek Szervezete többi tagjának is el kell ismernie ahhoz, hogy országnak lehessen tekinteni.
Az ENSZ-hez a mai napig csatlakoznak új tagországok: 1990 óta 29 új ország jelent meg a világtérképen,
ezeknek csaknem fele a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása után kérte a felvételét. Az utolsóként csatlakozó ország Dél-Szudán volt 2011. július 14-én (néhány nappal a függetlenség elnyerése után), Palesztina pedig 2012-ben vált az ENSZ megfigyelő államává.
Van néhány, úgynevezett „szürkeövezeti állam", akiket országjelöltnek is nevezhetünk, amelyek noha nem tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének, de mégis legalább egy ENSZ tagország elismerte a létezésüket.
Hivatalos szóhasználattal ezt diplomáciai elismerésnek nevezik, és ezek az országjelöltek általában területi viták miatt nem kaptak mindenkitől hivatalos jóváhagyást.
Jelenleg hat, részleges elismeréssel rendelkező államról beszélhetünk, ezek Tajvan, Koszovó, Dél-Oszétia, Abházia, Észak-Ciprus és Nyugat-Szahara, hivatalos nevén Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság.
Tajvan és környező szigetei például „Kínai Köztársaság" néven léteznek, míg a szárazföldi Kínát „Kínai Népköztársaságnak" nevezik. Az 1970-es évekig Tajvan, tehát a Kínai Köztársaság szerepelt az ENSZ tagországaként (így a világ országainak többsége Kína legitim kormányának tekintette), ám a szervezet 1971. évi közgyűlésén „leváltotta" a Kínai Népköztársaság. 2019 óta csak 15 ország (tehát az ENSZ tagországok 8 százaléka), illetve a Vatikán ismeri el a tajvani székhelyű államot egész Kína jogos kormányaként.
Egy ilyen helyzet viszont egyértelmű vitákhoz és konfliktusokhoz vezethet.
Ennek köszönhetően a Tajvant „elismerő" országok száma évről évre folyamatosan csökken: Panama 2017-ben, a Dominikai Köztársaság 2018-ban, Burkina Faso és El Salvador 2018-ban, a Salamon-szigetek és Kiribati 2019-ben szakította meg a kapcsolatait a Kínai Köztársasággal.
Az önjelölt Koszovó 2008-ban nyilvánította ki függetlenségét Szerbiától, ám a nemzetközi nyomás miatt 15 állam visszavonta az elismerését, köztük Madagaszkár, Suriname, Burundi és Pápua Új-Guinea. Ma az ENSZ 193 tagállamából viszont 98 (51 százalék) szuverén országként tekint Koszovóra.
Abházia és Dél-Oszétia vitatott terület a Kaukázusban, amely a 2008-as orosz-grúz háború következtében szakadt le Grúziától,
de csak Oroszország, Venezuela, Nicaragua, Nauru és Szíria ismeri el független államként.
Észak-Ciprust, hivatalosan az Észak-ciprusi Török Köztársaságot csak Törökország tenné fel a világtérkép országai közé, míg a szintén vitatott Nyugat-Szaharát a világ számos országa támogatja, köztük Algéria, Mexikó, Líbia, Jamaica, Irán és Guatemala.
Ebben a megközelítésben már összesen 201 ország található az ENSZ tagországai között. Ám a hat, részben elismert ország mellett
több olyan „de facto államot" is találhatunk, amelyeket egyáltalán nem ismer el az ENSZ egyik tagja sem.
Ide tartozik a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság, Szomáliföld, Cabinda és az idén címoldalra került Hegyi-Karabah, valamint az ukrajnai Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság. Ha őket is hozzáadnánk a világtérképhez, akkor már összesen 207 országot számlálhatnánk.
Ezeken kívül több mint 400 „mikronemzet" létezik: olyan területek, amelyek független vagy szuverén nemzeteknek vallják magukat (gyakran egy kis falutól az egyetlen háztartásig terjedő népességgel rendelkeznek), de
amelyeket más államok hivatalosan nem ismertek el.
Ide tartozik a Seborga Hercegség mikronemzete, amely két hercegségre vonatkozik, amelyek közül az egyik az 1079–1729-ig fennálló történelmi hercegség, a másik pedig az 1963-ban megalakított mikronemzet Dél-Európában (Giorgio Carbone virággazdálkodó kezdeményezésére), amely Seborga városából és a hozzá tartozó területekből áll.
Néhány mikronemzetet pedig úgynevezett „társadalmi kísérletként" alapítottak,
mint például a Korall-tenger-szigetek Meleg és Leszbikus Királyságot, míg mások „művészeti projektként" indultak, mint például a Lagoan-szigetek Nagyhercegsége, amit 2005-ben egy portsmouthi iskolai tanár alapított, és amely csupán egy tóból és három apró szigetből áll.
A fentiekből most már jól látszik, miért is nem könnyű egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy vajon hány ország van a világon.