A cápát egy profi golfozó, Greg Norman fogta ki, aki a barátjával, Josh Jorgensennel együtt horgászott a floridai Palm Beach vizein. Norman és Jorgensen megmérték az óriási méretű nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran) testhosszát, ami 14 láb 7 hüvelyk, azaz – megközelítőleg - 4 méter 70 cm hosszúságú volt.
Ez kereken 4 centiméterrel hosszabb a Nemzetközi Sporthal Szövetség eddigi hivatalos világrekordjánál. Norman becslése szerint az állat testtömege elérte az 1200 fontot, vagyis közel 450 kilogrammot nyomott.
A horogra akadt óriást sokáig fárasztották,
majd miután a hajójuk széléhez vontatva közelről is megvizsgálták, visszaengedték a tengerbe, amint az a lentebb beágyazott videón is látható.
A nagy pörölycápát Florida partvidékén, valamint a Karib-tengeren illetve a Bahama-szigetek térségében is többször megfigyelték már, a légzőkészülékes búvárok egyik világhírű cápás merülőhelyén,
a Bahama-szigeteki Tiger Beach-en pedig rendszeresen találkoznak a faj egy-egy példányával
a különleges kalandra éhes búvárok.
A nagy pörölycápa a pörölycápafélék családjának (Sphyrnidae) legméretesebb faja, amely a karibi térségén kívül az Atlanti-óceán keleti partvidékén, Marokkótól a Guineai-öbölig fordul elő, de honosnak számít az Indiai-óceán kelet-afrikai partjainál csakúgy, mint a Csendes-óceán nyugati térségében, Ausztráliától és a Fülöp-szigetektől egészen Polinéziáig.
A cápaalakúak (Selachimorpha) csoportján belül kétség kívül a pörölycápafélék rendelkeznek a legfurcsább, kalapácsra emlékeztető fejformával, amelyről az elnevezésüket is kapták. A kékcápa-alakúak rendjén (Carcharhiniformes) belül önálló családot alkotnak, amelyhez a tudomány jelenlegi ismeretei szerint 11 leírt faj tartozik.
A fosszilis leletek tanúsága szerint a pörölycápák alkotják a modern cápák legfiatalabb taxonját, első képviselőik a miocén időszak legelején, nagyjából 23 millió éve bukkantak fel a világtengeren. (Érdekességként, Magyarország miocén időszaki tengeri üledékeiből is kerültek elő pörölycápa fogfosszíliák. )
Tengerbiológusok szerint a pörölycápák csoportja feltehetően mutáns egyedekből alakult ki,
a rendkívüli módon ellaposodott, szárnyszerű arckoponya azonban evolúciós szempontból előnyösnek bizonyult a csoport számára.
A szemek a „pöröly" két végén, egymástól távol helyezkednek el, ami szinte 360 fokos térlátást biztosít a pörölycápák számára.
A porcból álló megnyúlt rosztrumnak azonban más előnyei is vannak.
A szélesen ellaposodott orrporcnak rendkívül kedvezőek a hidrodinamikai tulajdonságai, amelyek úgy működnek, mint a vadászgépek segéd, úgynevezett „kacsaszárnyai", többlet felhajtóerőt biztosítva az állat számára.
Ennek tudható be, hogy a pörölycápák más nagy, illetve közepes testű fajokhoz képest sokkal szűkebb körben képesek megfordulni, ami komoly előnyt jelent számukra zsákmányszerzés közben.
A „pöröly" alján található apró pórusok, a mikrofeszültségű erőterek érzékelésére szolgáló Lorenzini-ampullák úgy működnek, mint a szonár, amelynek segítségével a pörölycápák még a homokba betemetkezett zsákmányállataikat, a rájákat, vagy a félszegúszó halakat is képesek detektálni.
A családban vannak egészen kisméretű, egy méternél alig hosszabb fajok, de a pörölycápáknak akadnak nagytestű képviselőik is, mint amilyen például a 3-4 méteres teljes testhosszúságot elérő sima pörölycápa (Sphyrna zygena) vagy a trópusi korallzátonyok környékén előforduló gyakran nagy rajokba összeálló csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini).
Pörölycápák azonban nemcsak a trópusi vizekben élnek, a család két méretes faja a Földközi-tengerben is honosnak számít.
A család leviatánja, a cikkben is szereplő nagy pörölycápa Marokkó és Algéria mediterrán partvidékéről ismert, a másik, ugyancsak méretes sima pörölycápa pedig időnként az Adriai-tengerbe is beúszik.
A nagy pörölycápát hatalmas méretei miatt az emberre potenciálisan veszélyes cápafajnak tartják,
bár nem ismert halálos kimenetelű, e faj terhére rótt támadás.
A cápatámadási statisztikák szerint a család legagresszívabb képviselője a mediterrán vizekben is honos sima pörölycápa, amellyel különösen óvatosan tanácsos viselkednie a búvároknak.
(Forrás: Roaring Earth)