Halálosztó vs. szörny: az év legizgalmasabb dinoszaurusz felfedezései

A Spinosaurus művészi rekonstrukciója

A dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtt kihaltak, de még mindig tanuljuk a titkaikat. Most megmutatjuk az idei év legizgalmasabb dinoszaurusz felfedezéseit, köztük újonnan leírt fajokat, a puha héjú dinoszaurusz tojások elemzését, de eláruljuk azt is, hogy nem minden őshüllő az, aminek látszik.

A Spinosaurus igazi „vízi szörnyetegként" úszott

A tudósok már évek óta abban a hitben éltek, hogy a Spinosaurus tudott úszni, ám ennek a bizonyítására eddig kevés értékes kövületet találtak. A legteljesebb példányt a szövetségesek pusztították el a Németország elleni bombatámadásában a második világháború alatt.

A szakemberek Marokkó délkeleti részén is felfedeztek megkövesedett Spinosaurus-farokcsontokat, amelyek elemzése segített jobban megismerni a leghosszabb testű húsevő dinoszaurusz külsejét, életmódját és képességeit.

Ahogy arra az idén áprilisban, a Nature tudományos szaklapban publikált tanulmány rámutatott: az állat farka széles és lapátszerű volt, ami tökéletes egyveleg ahhoz, hogy jó úszó lehessen.

A Spinosaurus művészi rekonstrukciója Forrás: DAVIDE BONADONNA NIZAR IBRAHIM, UNIVERSITY OF DETROIT MERCY

Ez a felfedezés a szög annak az elképzelésnek a képzeletbeli koporsójában, amely szerint a nem madár dinoszauruszok élettere a szárazföldre korlátozódott

– mondta a Detroit Mercy Egyetem paleontológusa, a tanulmányt vezető Nizar Ibrahim, aki szerint a kréta időszakban élt Spinosaurus nagyon specializált farokkal rendelkezett. – Ez a dinoszaurusz igazi szörnyetegként üldözte a zsákmányát a vízben, és valószínűleg nemcsak a sekély vizekben állt arra várva, hogy a halak elússzanak arra, hogy lecsapjon rájuk.

Hozzátette: úgy vélik, hogy „ez a mostani felfedezés forradalmasítja a dinoszauruszok biológiájával kapcsolatos ismereteinket."

A legjobban megőrződött dinoszaurusz gyomor

Kihívást jelent a tudomány számára pontosan megállapítani, hogy vajon mit ehettek a növényevő dinoszauruszok. A levelek és más növényi anyagok ugyanis nem fosszilizálódnak jól, ráadásul ha az ősi szerves anyagok mégis megmaradnak, akkor is nehéz kijelenteni, hogy a dinoszaurusz megette-e azt, vagy a két megkövesedett dolog került egymás mellé véletlenül.

A jól megőrzött emésztőrendszerrel rendelkező nodosaurus kövület felfedezése segített rávilágítani erre a rejtélyre idén áprilisban.

A kréta korszakban, mintegy 112 millió évvel ezelőtt élt őslény maradványainak vizsgálata egyedülálló betekintést engedett a tudósoknak egy dinoszaurusz táplálkozásába, mivel sikerült elemezni a gyomrában talált maradványokat.

Egy Borealopelta maradványa Forrás: AFP/Royal Tyrrell Museum Of Paleonto

A Royal Society Open Science tudományos szaklap júniusi tanulmánya szerint a páncélos Borealopelta markmitchelli névre keresztelt nodosaurus étrendjét illetően válogatósnak bizonyult.

A tudósok szerint az utolsó vacsorája minden bizonnyal páfrányból állt, ám mint kiderült, csak bizonyos típusú páfrányokat volt hajlandó elfogyasztani és nyilvánvalóan a leveleket részesítette előnyben a szárak és gallyak helyett.

A dinoszaurusz gyomrában emellett még néhány tucat gasztrolitot (más néven gyomorkövet) is találtak, amelyet bizonyos állatok, köztük madarak és krokodilok azért nyelnek le, hogy elősegítsék az emésztésüket.

Az Alberta tartományban előkerült növényevő dinoszaurusz gyomortartalma olyan jó állapotban maradt fenn, amihez foghatót eddig nem találtak a paleontológusok.

Az eddig talált legépebb titanoszaurusz embrióra bukkantak

Patagóniában találták idén augusztusban a kutatók azt a krétakorból származó embriót, amely mintegy 80 millió éves lehet. Az apró óriásként" aposztrofált dinóembrió az inkubációs időszakának négyötödénél tarthatott a fejlődésben.

A Current Biology folyóiratban publikált tanulmány szerint mielőtt a hosszú nyakú titanoszaurusz dinoszauruszok hatalmas méretűvé nőttek, jellegzetes vonásokkal rendelkeztek.

A kutatók nem tudták teljes pontossággal megállapítani, hogy a fosszilis embrió melyik fajhoz tartozhat Forrás: KUNDRAT ET AL. /CURRENT BIOLOGY

A képalkotó vizsgálatok után kiderült, hogy az embrió orrából egy kis szarv nyúlt ki, amelyet felnőttkorára az állat valószínűleg elveszített.

Az arcból kiálló szarv feltehetően abban segíthetett, hogy a dinoszaurusz kibújhasson a tojásból, de elképzelhető, hogy más funkciót is betölthetett, például védekezésre vagy élelemszerzésre használta az őslény

– mondta Martin Kundrat paleobiológus, a szlovák Pavol Jozef Safarik Egyetemen működő interdiszciplinális biológiai tanulmányok központjának tudósa.

A titanoszauruszokat a növényevő szauropodák egy csoportjába sorolják, amelyek legnagyobb példányai akár 35 méter hosszúra is megnőttek.

Lágy héjú tojás került elő

Az első dinoszaurusz tojásoknak puha héja lehetett. Legalábbis ez derült ki abból a felfedezésből, amit a Nature tudományos szaklapban publikáltak júniusban.

A 68 millió éves, futball nagyságú tojás az eddigi legnagyobb puha héjú tojás, és egyben a valaha felfedezett második legnagyobb tojás a világon.

A tudósok szerint egy moszaszauruszhoz, egy „tengeri szörnyeteghez" tartozhat, amely a dinoszauruszok korában élt.

Illusztráció egy moszaszauruszról Forrás: MGA/AFP

Nem ismerünk ilyen tojást

– mondta Julia Clarke, az Austini Texasi Egyetem gerinces őslénytan professzora. – Ez a tojás mind méretében, mind szerkezetében kivételes.

Az újdonsült tojást Antarcticoolithus bradyi néven emlegetnek és kitágítja azokat a határokat, amelyekben a kutatók eddig gondolkodtak: a vékony tojáshéjnak még pórusai sincsenek.

Leginkább a gyíkok és kígyók petéihez hasonlít, de valójában ezeknek az állatoknak az egyik óriási rokonától származhat.

Megtalálták a rettegett halálosztó dinoszaurusz maradványait

Új dinoszauruszfaj, a Tyrannosaurus-rex egy távoli rokonára bukkantak idén februárban Kanadában. A nyolc méter magas őshüllő mintegy 80 millió évvel ezelőtt élhetett az észak-amerikai síkságon.

A Thanatotheristes degrootorum a „halálosztó" görög megfelelőjének számít és a Tyrannosaurus rex családjának eddig ismert legrégibb tagja

és egyben az első, újonnan elnevezett tyrannosaurus Kanadából.

Így nézhetett ki a Thanatotheristes degrootorum közel 80 millió évvel ezelőtt Forrás: Julius Csotonyi

Mindenképpen elég impozáns csúcsragadozóról beszélhetünk, amely nagyjából 2,4 méter magas volt csak a csípőjénél

– mondta Jared Voris, az Alberta Calgaryi Egyetem paleontológiai doktorandusa és a Cretaceous Research című szaklapban publikált tanulmány vezető kutatója.

A „halálosztónak" egyedülálló függőleges gerince volt, amelyek a szemétől a felső orra mentén futott. A tudósok azt egyelőre még nem tudják, hogy a húsevőnek miért alakult ki ez a furcsa testrésze, ám azt megállapították, hogy a Thanatosnak olyan hosszúkás pofája volt, mint a mai Egyesült Államok déli részén egykor élt primitív tyrannosaurusoknak.

A dinoszaurusz, ami soha nem is létezett

A mianmari 99 millió éves borostyán darab különös titkokat rejtett. A benne megkövesedett, rejtélyes lény koponyájával a címlapokra került idén márciusban, amikor a kutatók bejelentették: „ez lehet a legkisebb dinoszaurusz, amit valaha megtaláltak".

Akkor hírül adták, hogy ennek a madárszerű dinoszaurusznak körülbelül 100 éles és apró foga volt és a súlya mindössze 2 gramm.

A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint körülbelül 99 millió évvel ezelőtt egy „szuper furcsa" és hihetetlenül kicsi, madárhoz hasonló dinoszaurusz ragadt bele egy fa gyanta gobjába, amely végül borostyánná keményedett meg.

A 99 millió éves, kolibri méretű dinoszaurusz maradványai? Forrás: Lida Xing

Több foga van, mint bármely más, mezozoikumi madárnak, amelyről tudunk

– mondta Jingmai O'Connor, a tanulmány egyik vezető kutatója, a Kínai Tudományos Akadémia gerinces őslénytani kutatója. – Még az állkapcsa hátsó részén és a szeme alatt is voltak fogai, ami arra utal, hogy az állat valóban, nagyon szélesre tudta nyitni a száját.

Az állat maradványainak elemzése során azonban kiderült, hogy nem egy dinoszauruszról, hanem egy gyíkról van szó. A tanulmányt ezért 2020. június 22-én visszavonták.

Az idei év dinoszaurusz felfedezéseiről szóló összefoglalót a LiveScience online tudományos portál gyűjtötte össze.

Szenzációs magyar dinoszaurusz felfedezések hazánkban

Júliusban az ELTE dinoszaurusz kutatócsoportjának munkatársai egy közel ötméteres hosszúságú, bizarr megjelenésű őshüllő csontjaira bukkantak Villány határában, amelyről a Geologica Carpathica tudományos szaklapban is beszámoltak.

A Tanystropheus nyaka közel kétméter hosszú lehetett Forrás-illusztráció: Mark Witton

A legnagyobb csigolyák méretei alapján a villányi Tanystropheus nyaka elérhette a 2 méteres hosszt, teljes testhossza pedig akár az 5 métert is

– mondta a nyáron az Origónak Ősi Attila, paleontológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, és a Magyar Dinoszauruszkutató Expedíció vezetője. – Bár egyelőre még állkapocs vagy koponyaelemek biztosan ehhez a formához tartozóan nem ismertek, a sok ezer előkerült fog között van több olyan lelet, amelyek összehasonlítva más európai lelőhelyek formáinak fogaival a villányi Tanystropheushoz tartozhattak.

Idén szeptemberben mutatták be az első magyar dinoszaurusz tojást is, amely az iharkúti ásatások során került elő, és vélhetően egy kistermetű ragadozó dinoszaurusztól származott.

Az egyik tojástöredék Forrás: MTI/Kovács Attila

Az első magyar dinoszaurusztojást pár milliméteres, 85 millió éves tojáshéjtöredékek sokoldalú vizsgálatával sikerült azonosítani

– mutatott rá Prondvai Edina biológus, az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tagja. – Az idén sikerült igazolni véglegesen a maniraptora dinoszaurusz eredetét azokkal a kristályszerkezeti vizsgálatokkal, amelyeket egy dél-koreai kutató csoporttal együttműködésben végeztünk a pár centiméteres, ovális alakú, különös felülettel rendelkező tojáshéjtöredékeken.

A 2020 elején megjelent publikációban kristályszerkezeti vizsgálatokkal végül bebizonyosodott, hogy nemcsak az iharkúti, de az egész késő kréta korú európai szigetvilágban elterjedt, és gekkótojáshéjnak gondolt leletek is madárszerű dinoszauruszok, vagy akár már valódi madarak tojásaihoz tartoztak.