Hatalmas űrrobbanások nyomait őrzik a fák

A fényévekre történő csillagrobbanások a Földön is éreztetik hatásukat – állapította meg egy új kutatás, ami a fák évgyűrűit vizsgálta.

A szupernóva-robbanások a világegyetem legnagyobb energia-kibocsátással járó eseményei; egyetlen szupernóva során néhány hónap leforgása alatt annyi energia szabadul fel, amit egy csillag egész életműködése alatt termel. Ezek az események ráadásul rendkívül erős fénykibocsátással járnak – írja a Phys.org tudományos portál.

Folyamatosan látunk szupernóvákat más galaxisokban"

– mondta Robert Brakenridge, a Boulderi Coloradói Egyetem geológusa, aki szerint ezeket a kozmikus katasztrófákat távcsövekkel könnyen meg lehet figyelni.

Egy csillag robbanása során megsemmisülő bolygó (illusztráció) Forrás: Mark Garlick/Science Photo Libra

Egy közeli szupernóva akár végzetes is lehet bolygónk számára, de a távolabbi csillagrobbanások is éreztethetik hatásukat itt a Földön azzal, hogy veszélyes sugarakkal bombázzák a légkört, roncsolva a minket védő ózonpajzsot.

Brakenridge szerint a fák évgyűrűinek vizsgálata feltárhatja, milyen hatással vannak a szupernóvák bolygónkra.

Az eredmények alapján az elmúlt 40 000 évben a szupernóva-robbanások több alkalommal is komolyabban befolyásolhatták a Föld éghajlatát.

Ezt a megállapítást ugyan nem sikerült még száz százalékosan igazolni, Brakenridge mégis úgy véli, a földi élet szempontjából nem mindegy, mi történik a világűrben.

Egy furcsa izotóp vezetheti nyomra a kutatókat

Kutatómunkája során a szakértő egy instabil atomra, a szén-14 izotópra (C14) koncentrált. Ez az anyag csak nagyon kis mennyiségben található meg bolygónkon, és nem földi eredetű; az űrből érkező kozmikus sugarak hozzák létre. A fákba a szén-dioxid felvétele során némi C14-t is kerül.

A szén-14 izotóp mennyisége közel állandó, előfordul azonban, hogy a koncentrációja időnként megemelkedik az évgyűrűkben, ennek pedig nem földi okai vannak.

A korábbi hipotézisek szerint a változásokat napkitörések vagy szupernóvák okozzák. Brakenridge szerint az utóbbi elméletet a tudósok túlságosan hamar elvetették.

Forrás: Pixabay

Legalább nyolc szupernóva okozhatott C-14 emelkedést a Földön

A múltban több olyan szupernóvát is észleltek, amik jelentős gammakibocsátással jártak – e sugárzás hozza létre a C-14-t bolygónkon. Ugyan ez az izotóp önmagában nem veszélyes, szintjének emelkedése egy távoli, több száz vagy ezer fényévre történő szupernóva-robbanásra utalhat.

Hogy elméletét ellenőrizze, Brakenridge az elmúlt 40 000 év viszonylag közelinek mondható szupernóváit tanulmányozta. A robbanások után csillagköd (nebula) marad vissza, ezek alapján pedig a detonációk alaposabban is vizsgálhatók. A geológus a nebulák korát összevetette az évgyűrűkből kiolvasható adatokkal.

Azt találta, hogy nyolc közeli szupernóva hozzájárult a C-14 szintjének emelkedéséhez. Ezen kívül még négy olyan csillagrobbanást talált, ami az izotóp mennyiségének megugrásához vezetett.

A Rák-köd a Bika csillagképben az 1054-ben felvillant szupernóva maradványa Forrás: NASA, ESA, J. Hester and A. Loll (Arizona State University)

A Vitorla csillagképben például körülbelül 13 000 évvel ezelőtt, egy tőlünk 825 fényévre található csillag semmisült meg. Az eseményt követő években a C-14 szintje 3 százalékkal növekedett a Földön, ami jelentős változásnak mondható. Egyes kutatók szerint azonban a szupernóvák kormeghatározása nehézkes, és az előbb említett csillag felrobbanásának ideje sem határozható meg tűpontosan, ami bizonytalanná teszi az eredményeket. Az sem ismert, hogy a szupernóvák gyakoroltak-e számottevő hatást a földi életre. Ennek kiderítéséhez további kutatásokra van szükség.

A hozzánk legközelebbi, szupernóva közeli állapotban lévő csillag a „mindössze" 642 fényévre lévő Betelgeuse.

Az eredményeket részletező tanulmány az International Journal of Astrobiology című szakfolyóiratban jelent meg.