A toll nagyon jó hőszigetelő, költöző madaraink nem azért kelnek útra, mert fáznának. A kedvezőtlen téli környezeti adottságok, elsősorban a táplálékhiány alakította ki ezt a viselkedést. Azok a madárfajok, amelyek kizárólag rovarokkal táplálkoznak, nem maradhatnak meg az európai télben. Ilyenek például a fecskék.
Egyáltalán nem! A hosszú út sok energiát emészt fel. Az időjárás nagyban befolyásolja a vándorlás sikerességét, ráadásul minden területnek megvannak a ragadozói, melyek előszeretettel tizedelik meg a vándorlókat. Nem beszélve az emberek állította akadályokról: az orvvadászatról, befogásról és mérgezésről.
Vannak, akik rövidtávot tesznek meg (ilyen például a vörösbegy) és csak a Mediterráneumig vonulnak, míg mások (mint a kék vércse) egészen Dél-Afrikáig is elrepülnek. A telelőhelyen pedig elkezdenek készülni a visszaútra, nem állnak párba és nem is költenek.
Északabbról is érkeznek hozzánk vendégek. Sokak számára csupán pihenőállomás vagyunk, de vannak, akik telelőhelyül választják hazánkat (kárókatona és bütykös hattyú). Az állandó madaraink (a csuszka és a harkályok) pedig a fészkelőterületük környékén igyekeznek átvészelni a telet. Az itt maradó rovarevők áttérnek magevésre és etetőinket látogatják.
Etetéssel, itatással és menedék biztosításával gondoskodhatunk róluk.
Hosszútávú vonuló
A hosszútávú vonuló fehér gólya telelőterületének legtávolabbi része innen nyolcezer kilométerre, Dél-Afrikában van. Előfordul, hogy egy-egy gólya télen is itt marad, elsősorban azok, amik emberhez kötődnek, és a gyülekezési időszakban nem tudtak vonuló társaikhoz csatlakozni.
Rövidtávú vonuló
A rövidtávú vonulók közül a nálunk költő madarak a telet többnyire a Mediterráneumban töltik. Ilyen például az énekes rigó is. Szép számmal akadnak olyan vállalkozó kedvű példányok, amelyek itthon vészelik át a telet, felkeresve a kertek, gyümölcsösök, parkok környékét.
Fakultatív vonuló
A legszínesebb pinytfélénk a tengelic, a tél keménységétől és a táplálékkínálattól függ, hogy elköltözik-e. Enyhébb teleken nagy csapatokban kóborolva lepik el a gazosokat, madáretetőket. Ha zord a tél, akár a Földközi-tenger partvidékéig is lehúzódnak.
Itt maradó
A csuszka az egész évet a költőterületén tölti. Erős csőrével minden állati eredetű táplálékot kiszedeget a fa kérgének repedéseiből, de ősszel áttér a gubacsokra, bogyókra és olajos magvakra.
Inváziós vonuló
Az északi tajga fenyőerdeiben fészkelő csonttollúval szinte minden télen találkozhatunk, de 7-10 évente egész parkokat lepnek el több százas, vagy ezres csapatai. Ilyen inváziós években learatják a maradék bogyókat a fákról, és ellepik az itatóhelyeket.
(Forrás: Magyar Madártani És Természetvédelmi egyesület: https://www.mme.hu/civicrm/contribute/transact?reset=1&id=74&cs=55e63f36004cf612f296a28dc8c08c98_1606849621_168&cid=1063888&utm_source=newsletter&utm_medium=email&utm_campaign=EDM5-20&utm_content=TOV%C3%81BBOLVASOK)