A szóban forgó hal a hosszú uszonyú damselfish (Stegastes diencaeus), amely legszívesebben a közép-amerikai Belize partjainál, a korallzátonyok között tölti a napjait. Egyfajta algafarmokat hoz létre, majd azokat gondozza és ezekkel táplálkozik. Féltve óvják a területeiket, ahonnan elűznek minden lényt, amely túl közel merészkedne hozzájuk. Kivéve a Mysidium integrum garnélarákokat.
A damaselfish agresszíven védi a zátonyoknak azt a részét, ahol az algák nőnek, csak rejtélyes módon ezeket a garnélákat engedik közel
– mondta Rohan Brooker, a Deakin Egyetem ökológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezek a kis lények ugyanis termékenyebbé teszik az algatelepeket az ürülékükkel, így javítva a tenyésztett algák minőségét és ezzel együtt a „gazdahal" kondícióját.
A tudósok szerint a két állat egy olyan közösségi viszonyba került, ahol az egyik a másik hasznára válik anélkül, hogy kárt okoznának egymásban. Sőt, ez a kapcsolat már annyira specifikus, hogy
a „háziasított" garnéla már nem is tudna életben maradni a „halbarátai" nélkül.
A Nature Communications tudományos szaklapban publikált tanulmány példaként említi, hogy a farkasok is azért mentek eleinte egyre közelebb és közelebb az emberek táborához, hogy némi táplálékhoz jussanak.
A háziasítás fogalmát azonban nem határozza meg egyértelműen a tudomány. Egyes kutatók szerint több generációs genetikai változásról beszélünk, amit általában a „háziasító" választ ki.
A telepeken kívül nem nagyon találkozhatunk ezekkel a garnélarákokkal, amiből arra következtethetünk, hogy kénytelenek a damselfish által létrehozott algatelepekre hagyatkozni, ami a túlélést is biztosítja számukra ebben a ragadozókban gazdag környezetben
– magyarázta Brooker. – Ez azonban megalapozza a domesztikáció folyamatát; a halnak tehát nincs igazán szüksége a garnélára, ám annak a túlélése múlik a másik élőlényen.
A szakemberek szerint azonban a természetben többször előfordul az, hogy egy élőlény a másik állományát a saját igényeinek kielégítése érdekében szabályozott módon tartja fenn.
Ez figyelhető meg például a gombatermesztő hangyák esetében is,
ahol azok hatással voltak a gomba evolúciójára, tehát azokat „domesztikált" fajjá alakították.