Az ókori Egyiptom történelmének egyik leghíresebb uralkodója, az Újbirodalom 19. dinasztiájának harmadik fáraója II. (Nagy) Ramszesz egy egészen különleges bürokratikus procedúra alanyává vált 1976-ban, a halála után kereken 3 189 évvel később.
Az uralkodó meglepően jó állapotban fennmaradt múmiáját a világhírű kairói Egyiptomi Régiségek Múzeumának nagy múmiatermében őrzik,
más híres fáraók múmiáival együtt.
1976-ban a neves uralkodó holttestét, amelyet gombák támadtak meg, állagmegóvás céljából Franciaországba akarták szállítani.
A Párizsba tartó repülőút megszervezése, a múmia elszállításához szükséges bürokratikus formalitások intézése közben derült csak ki azonban,
hogy az akkor érvényes jogszabályok szerint a több mint háromezer éve elhunyt fáraónak is útlevélre van szüksége
ahhoz, hogy elhagyhassa az ország területét. Nem volt mit tenni, a múzeum illetékesei szabályszerű útlevél iránti kérelmet nyújtottak be a kairói belügyminisztériumhoz.
Az útlevélkérelemben meg kellett adni az előírások szerint az úti okmány kiállításához szükséges személyes adatokat. Az uralkodó nevének, születési évének és állampolgárságának a megadása nem is okozott különösebb gondot a múzeum jól felkészült egyiptológusainak,
a „kérelmező foglalkozása"című rovat kitöltése azonban már nehezebb diónak bizonyult.
Végül, a hatóság embereivel történt egyeztetés után II. Ramszesz útlevelébe a foglalkozást feltüntető rovatba az került bevezetésre, hogy „elhunyt uralkodó".
Ezek után már nem volt akadálya, hogy II. Ramszesz is „felszálljon" arra különgépre, amely Párizsba repült a király múmiájával.
Ha már egy ilyen híres uralkodó érkezik a francia fővárosba, a protokollra hagyományosan kényes francia hatóságok úgy gondolták, hogy ildomos kellő tisztelettel fogadni II. Ramszeszt Párizsban.
Ezért amikor a Kairóból érkező gép 1976. szeptember 26-án a Le Bourget nemzetközi repülőtér betonján landolt, a fáraó fogadására díszzászlóalj sorakozott fel, és államfőnek kijáró katonai tiszteletadással fogadták a több mint háromezer éves múmiát.
II. Ramszesz azonban nem csak arról híres, hogy érvényes egyiptomi útlevéllel rendelkezik. Az uralkodó a legtöbb egyiptomi fáraótól eltérően ugyanis nem királyi családból, hanem egyszerű sorból származott.
Nagyapja, a Rameszida-dinasztia alapítója a hadsereg kötelékében szolgált.
A 18. dinasztia utolsó fáraójának, Horemhebnek, aki mint Tutanhamon egyik nagyhatalmú udvari főembere a hadsereg főparancsnokaként szolgált korábban, nem volt leszármazottja.
Ezért hűséges katonatársát, Paramesszét, II. Ramszesz nagyapját tette meg az utódjának. A nagypapa, aki I. Ramszesz néven lépett Alsó- és Felső-Egyiptom trónjára ezzel az óegyiptomi történelem egyik legsikeresebb uralkodócsaládja, a Rameszida-dinasztia megalapítójává vált.
További egyedi érdekességek is fűződnek II. Ramszesz személyéhez. A fáraó az egyiptomi uralkodók sorában példátlan módon nem sötét, hanem vörös színű hajjal rendelkezett.
II. Ramszesz volt a második leghosszabb ideig uralkodott fáraó, kereken 66 évig ült a trónon. ( Nála csak az óbirodalmi 6. dinasztia tagja, II. Pepi uralkodott tovább, aki a hagyomány szerint 94 évig viselte a fáraók koronáját.)
II. Ramszesz nem csak az állam, hanem a családi életben is igen sikeresnek bizonyult.
Őt tekinthetjük a legtermékenyebb fáraónak, akitől legkevesebb 85 (egyes történészek szerint 100) utód származott.
II. Ramszesz volt az egyik legtöbb építkezést lebonyolító fáraó, akinek a nevéhez számtalan monumentális építmény fűződik. Ezek közül az egyik legismertebb az Abu Szimbelben fekvő monumentális sziklatemplom a világörökség része. De szintén II. Ramszesz nevéhez fűződik a Luxorban, a Nílus partján fekvő hatalmas Ámon-templom kibővítése, valamint a világhírű Ramesszeum is.