Elsőként érdemes tisztázni, hogy nekünk, embereknek mit jelent a mosoly. Ez az az állapot, amikor a mosolyra felfelé görbülő szájat a kellemes érzelmekkel, az örömmel társítjuk. De vajon ugyanezt takarja-e a kutyák "mosolya" is?
Az érzelmeket az agyi limbikus rendszer alkotja, amely különféle funkciókért felel, mint amilyen például a memória, a motiváció, a viselkedés és az érzelmek
- írják a Cambridge Egyetem kutatói egy közelmúltban kiadott tanulmányban, amelyben az állatok érzelmeit vizsgálták. – Ez pozitív vagy negatív, tudatos mentális állapotot eredményez, amiben a neokortex, tehát az „új agykéreg" fontos szerepet játszik.
A tudósok kiemelték, hogy bár a kutyák neokortexe nem olyan fejlett,mint az emberé, de ez nem akadályozza meg az állatokat a fokozott érzelmi állapot megtapasztalásában.
A kutyák sokféle módon képesek kifejezni a boldogság érzését, de az igazi, emberihez hasonló mosoly nem tartozik ezek közé
– magyarázta Victoria Schade kutyaoktató és a „Bonding With Your Dog" című könyv szerzője. – Ha egy boldog kutyára nézünk, ami éppen nagyon élvezi például a játékot vagy a futást, akkor leginkább az ugrálás, a laza farok, a nyugodt tekintet, száj és fülek a leginkább jellemzőek rá.
Amikor a kutya kinyitja a pofáját, a szája sarka felfelé ível, a nyelve pedig kilóg, amiről szinte minden embernek az jut az eszébe, hogy a kutya mosolyog, pedig alapvetően nem erről van szó.
A kutyák „mosolya" az etológusok szerint sokkal inkább egyfajta alkalmazkodást sugall. Négylábú barátaink megtanulták, hogy ezzel a testbeszéd jellel könnyebben elérhetnek valamit a gazdájuknál, ami számos előnnyel jár a számukra.
Mindebből az következik, hogy ez az arckifejezés tudatos magatartás a kutyáknál.
Amit mi mosolynak látunk, az leginkább a gondoskodás és figyelem ösztönzésére, a szükségletek kommunikálására illetve a kapcsolatok előmozdítására szolgál
– magyarázta Kim Brophey, az észak-karolinai Asheville Kutyaoktató és Viselkedéskutató központ munkatársa. – A kutyák mesterien tudják megfigyelni az emberi viselkedést és manipulálni az érzelmeket.
Hozzátette: az evolúció során elsajátították, hogyan lehetnek „hatásosan bájosak".
Nem véletlen, hiszen egy „mosolygó" kutyát látva az emberek általában pozitív reakciókat mutatnak.
Az ebek ezért gyorsan megtanulták, hogy érdemes a „mosoly" taktikájával élniük.
Kim Brophey hozzátette azonban, hogy valamennyi kutya komplex biológiai lény, saját érzelmekkel, intelligenciával, tapasztalattal, személyiséggel és megítéléssel. Emiatt viszont nehéz lenne általános értékítéletet mondani a témában.
Jelenleg igen kevés objektív kutatási anyag áll rendelkezésre, ami megerősítené azt, hogy a kutyák valóban mosolyognak. Mégis számos oka lehet annak, hogy a négylábú kedvenceinket mosolyogni látjuk.
Három főbb elmélet létezik a kuyták mimikájának magyarázatára:
Figyelem: a kutyák folyamatosan a gazdájuk figyelméért küzdenek és szeretik, ha a viselkedésükre pozitív válaszreakciót kapnak. Ez arra készteti őket, hogy megismételjék azt, ami miatt korábban dicséret járt. Amikor a kutya „ránk mosolyog", akkor ezt emberként összekapcsoljuk a boldogság érzettel, amiért a kutya viszonzásként figyelmet kap, ami felér számára egy egész doboznyi jutalomfalattal
Boldogság és az öröm jelzése: ennek klasszikus példája az operatív kondicionálásnak nevezett kutyakiképzési technika, mely során a kutya teljesíti a parancsokat és ezért jutalmat kap. Az adott parancsot hamarosan összekapcsolja a jutalom iránti várakozás örömével, ami látszik a pofáján.
A gazda és a barátok fogadása: az emberekhez hasonlóan a kutyák is használhatják arra a „mosolyt", hogy jelezzék a gazdájuk és a barátaik számára, hogy meg lehet őket simogatni vagy hogy egy idegen nyugodtan beléphet az ajtón. A házőrző eb ezzel képletesen azt mondja, hogy „minden rendben van".
Ugyanakkor a kutyák testbeszéde hihetetlenül árnyalt: tudatosan kommunikálnak az emberrel. . Egy, a Science tudományos folyóiratban megjelent kutatás azt is felfedte, hogy a kutyák és az emberek oxitocin szintje megemelkedik, amikor szemkontaktus jön létre köztük.
Brophey szerint további tudományos okai is vannak a kutyáknál látott „mosolygó" reakciónak: ez a noténia, tehát a fiatalkori viselkedés egyes jellegzetességeinek megőrzése a felnőttkorban.
Az olyan, rituális és érzelmes üdvözlő viselkedés, mint például a „mosolygás", a nyalogatás, az ugrálás, a farok csóválása és a különböző kutyahangok igen jellemzőek a fiatalabb egyedekre, és ezek gyakran megmaradnak a felnőttkorban is.
A közös evolúciós folyamat segített abban, hogy lassan felismerjük a kutya arckifejezését, és erre reagálni tudjunk
– mutatott rá Kim Brophey. – A kutatási eszközök általában szubjektívek, és ez gyakran antropomorfizálással párosul, ezért könnyen lehet, hogy félreértjük a kutyák arcán megjelenő jelzéseket.
Az emberi világban ráadásul a mosoly ragadós, tehát amikor ránézünk egy kutyára, akkor
jó eséllyel láthatjuk úgy a négylábú házikedvencünk arckifejezését, mintha az visszamosolyogna ránk.
Noha a kutya emberi értelemben nem mosolyog, de ez talán nem is fontos, hiszen számtalan bizonyíték utal rá, hogy mennyire különleges az ember és a négylábú társa közötti kapcsolat.