A kádári időkben zárt ajtók mögött gyakran suttogtak arról, hogy a rendszer hivatalos cáfolata ellenére Magyarország területe sem mentes az atomfegyverektől, az „ideiglenesen" itt állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport jóvoltából.
A hidegháborús fenyegetés felfokozott légkörében mindez komoly félelmet okozott.
Az 1945-ben az országot megszálló Vörös Hadsereg a második világháború után tartósan is berendezkedett Magyarországon.
Ma már tudjuk, hogy az itt állomásozó, és az 1960-as évektől taktikai atomfegyverrel is felszerelt szovjet hadtestek elsődleges feladata egy háború esetén
Ausztria és Észak-Olaszország lerohanása lett volna,
amit a szigorúan titkos hadműveleti terv szerint a Magyar Néphadsereg magasabb egységeinek kellett volna támogatniuk.
A csaknem négy évtizedig hatályban volt titkos haditerv végrehajtásában kulcsszerepet szántak
a magyarországi bázisokon állomásozó és taktikai atomfegyverrel felszerelhető szovjet repülőalakulatoknak,
amelyek közül az egyik legnagyobb egység a Szigetszentmiklós határában felépített hatalmas kiterjedésű tököli katonai repülőtéren állomásozott.
A szovjet légierő 1950 és 1951 között egy sugárhajtású vadászezredet, 1956-ig pedig Iljusin Il-28-as sugárhajtású taktikai bombázókból álló egységet telepített ide.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a repteret „társbérlőként" használó magyar, MiG-15-ös sugárhajtású vadászgépekkel felszerelt egységet a szovjetek bekerítették és sakkban tartották.
A tököli repülőtéren landolt a forradalom első napjaiban az a szovjet különgép,
amely a forradalom leverésében komoly szerepet játszó Ivan Szerov hadseregtábornokot,
a KGB főnökét, valamint Anasztasz Mikojant és Andrej Szuszlovot hozta titokban Budapestre.
De ugyancsak a tököli betonon landolt 16 évvel később az SZKP főtitkára, Leonyid Iljics Brezsnyev különgépe is,
hogy a puccsszerűen Tökölre érkezett szovjet vezető magához rendelje Kádárt,
és utasítsa az 1968-as "gazdasági reformok" leállítására.
Az 1968-tól ismét „vegyes", vagyis szovjet-magyar üzemelésben működő légi bázis stratégiai fekvése és a nagy gépek leszállását biztosító hosszú futópályája miatt a szovjet haderő 1991-ben történt kivonásáig kulcsfontosságú volt a Déli Hadseregcsoport számára.
A Dunavarsány határában elrejtett szigorúan titkos szovjet földalatti atombunker építéséhez 1968-ban, a „prágai tavasz" leverése után kezdtek hozzá az „ideiglenesen" Magyarország területén állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport speciális műszaki alakulatai.
Az atombunkert a tököli szovjet katonai repülőtér titkos vezetési pontjának építették ki a hidegháborús paranoia jegyében, a szovjet vezérkar által feltételezett Nyugatról érkező NATO-atomtámadás esetére.
Az építkezés 1969 nyarán fejeződött be, az atombunker a szovjet légierő 11. vadászrepülő gárda-hadosztályának tartalék harcálláspontjaként szolgált.
A szupertitkos atombunker kódneve először „Tyulip" (Tulipán) volt, amit később az „Ulhab" fedőnévvel váltottak fel. A tököli szovjet katonai repteret ért esetleges nyugati támadás esetén
innen, a föld mélyén rejtőző atombiztos bunkerből irányították volna az ellencsapást.
A bunker legnagyobb, közel 100 négyzetméteres terméből figyelték és irányították a kor színvonalán csúcstechnikának számító automata vezérlőrendszer segítségével a hazánk légterében operáló, és háborús helyzetben taktikai atomfegyverrel is felszerelt szovjet gépeket.
A dunavarsányi atombiztos harcálláspont személyzete a központi vezérlőteremből a tököli, a közeli kiskunlacházai valamint a sármelléki szovjet katonai repterek gépeit irányította.
A harcálláspont külvilággal való összeköttetését eleinte a 11. vadászrepülő gárda-hadosztály 422. híradós zászlóalja, majd 1985-től az önálló, automatizált vezetési zászlóalja biztosította.
A repülős magasabb egység minden ezredéből
ide, a dunavarsányi atombunkerbe érkeztek be a repülési adatok,
amelyeket itt értékeltek ki, és innen továbbították az egységek számára megfogalmazott parancsokat is. (Forrás: Vándor Károly: Légierő társbérletben)
Az egykori berendezéseket leszerelte és elvitte a hazánkból távozó szovjet hadsereg, de a bunker megmaradt, a hidegháborús korszak páratlan, egyedi emlékeként.
A szovjet titkos bázis közelében az 51-es főút mentén létrehozott, országos viszonylatban is kuriózumnak számító haditechnikai park üzemeltetője, a Komo-Sky Kft.
hosszú évek munkájával szakszerűen felújította, eredeti állapotában helyreállította
a közép-európai viszonylatban is egyedülálló katonai objektumot, és a szovjet atombunker területén a hidegháború korát megidéző kiállítást, illetve kaland-és élményparkot hozott létre.
Az eredeti, sugárzás-biztos, hermetikusan záródó hatalmas vastag vasajtón keresztül léphetünk be a bunker hosszú folyosójára, ahol azonnal megcsapja a látogatót a hidegháborús hangulat fagyos fuvallata.
A folyosókról nyíló szobákba és termekbe belépve, hamisítatlan, a szovjet-kádári időkbe visszavezető időutazáson vehetünk részt. Megtekinthetjük a parancsnoki szobát,
ahol az eredeti íróasztal mögött hatalmas Lenin portré néz szigorúan a látogatóra,
az asztalon álló titkos vonalú telefon, valamint a mellette látható nélkülözhetetlen szovjet „harceszköz", egy vodkásüveg társaságában.
Az egykori nagy, 100 négyzetméter alapterületű irányítóteremben a szovjet légierő történelmi értékű relikviáit, hajózó és magassági „G" pilótaruhákat, a szovjet
illetve az egykori Magyar Néphadsereg egyenruháit, kézifegyvereit,
lokátor és egyéb berendezéseket, hatástalanított légi bombákat, kitüntetéseket, vállról indítható légvédelmi valamint páncéltörő rakétákat és még számos egyéb különleges relikviát tekinthetünk meg.
A tárgyi emlékek a második világháború végétől a Varsói Szerződés felbomlásáig terjedő időszak katonai-haditechnikai emlékei.
Ez a páratlanul érdekes kiállító helyiség egyben vetítőteremként is funkcionál, a szupermodern hangosítási technikának köszönhetően az eredetivel megegyező hangerővel hallhatjuk például,
hogy milyen volt egy felszállásra készülő MiG-21-es szovjet vadászgép hajtóművének a sivítása,
miközben történelmi értékű dokumentum felvételek elevenítik fel a hidegháború mára már történelemmé lett korát.
A bunker területén kialakított légfegyveres lőtér és labirintus a fiatalok számára kínál különleges kalandot, az idős korosztály pedig az úttörő-mozgalom tárgyi emlékeiből rendezett kiállításon idézheti meg a Kádár-korszak, illetve saját fiatalságának emlékeit.
A bunker mellett akadálypálya és kisvasút teszi teljessé a szórakozást, a bunker mellett felépített négycsillagos panzió pedig arra is lehetőséget biztosít, hogy egy egész hétvégét betöltő kirándulás során alaposabban is megismerhessük az egykori atombunker titkait, valamint a volt titkos szovjet harcálláspont közelében kialakított impozáns haditechnikai parkot.
A közvetlenül az 51-es főút mellett fekvő szépen kiépített parkban
az egykori Varsói Szerződés leghíresebb vadászgépeit, harci és szállító helikoptereit,
páncélos szállítójárműveit tekinthetjük meg megannyi más érdekes eszköz, így köztük légvédelmi lövegek, lokátorok , híradós kocsik és egykori szovjet teherautók, valamint katonai gázturbinás sugárhajtóművek mellett.
A hidegháború korának harci gépeit az első rendszerbe állított szovjet sugárhajtású vadászgép, a koreai háborúban hírnevet szerzett Mikojan-Gurevics MiG-15-ösön kívül a szovjet (és magyar) légierő első kétszeres hangsebességgel repülő elfogóvadásza, a Szovjetunióban 1956-tól a magyar légierőnél pedig 1961-től szolgálatba állított MiG-21 (NATO kódneve: Fishbed) több gyönyörűen restaurált példánya képviseli, míg az első változtatható szárnyállású magassági elfogóvadászt, a MiG-23-as reprezentálja.
A hidegháborús szovjet forgószárnyasokat az Afganisztánban számtalan éles harci bevetést végrehajtó „repülő tank", a Mil Mi-24 (NATO kódneve: Hynd) vagy a „légi igáslovak" a Mil Mi-2, illetve Mi-17 egy-egy kiállított példánya képviseli.
A páncélozott csapatszállító harcjárművekbe, a teherautókba, és az egyik Míg-21-esbe valamint a helikopterek pilótafülkéibe a látogatók is beülhetnek, megtapasztalva a hidegháborús idők történelmi atmoszféráját. (Az atombunker és a Komo-Sky 51-es bázis az iskolai szünidőtől minden nap délelőtt 10-től este 18 óráig látogatható.)