Szőrtelen, bőrszerű rémséget találtak az Alpok jegébe fagyva

A síelő először nem is tudta, hogy pontosan mit láthat

Furcsa teremtményt fedezett fel az egyik síelő az alpesi jégbe burkolózva: a szőrtelen, bőrszerű rémség körülbelül négyszáz évvel ezelőtt pusztulhatott el. A tetemet a kutatók az egyik természetvédelmi laboratóriumba vitték, ahol mínusz 5 Celsius fokon tárolják, hogy ellenőrizni tudják, hogy a DNS milyen változásokon ment keresztül.

Komoly vizsgálatokat terveznek a jégmúmiával

A szokatlan leletet az olasz dél-tiroli Val Aurinában fedezte fel Hermann Oberlechner olasz alpinista és bajnok síző, aki éppen egy hat órás túrán vett részt, messze a civilizációtól. A férfi egyszer csak észrevette, hogy valami furcsa dolog áll ki a jégből.

A síelő először nem is tudta, hogy pontosan mit láthat Forrás: Esercito Italiano - Comando Truppe Alpine

Az állat testének körülbelül csak a felét fedte a hó: egy teljesen szőrtelen bőrnek tűnt, de még soha nem láttam hasonlót

– mondta Oberlechner a LiveScience online tudományos portálnak. – Azonnal lefényképeztem és elküldtem az egyik természetvédelmi őrnek, majd együtt értesítettük a Kulturális Örökség Minisztériumát.

A különös teremtményről hamarosan kiderült, hogy egy mintegy négyszáz éve élt kecske-antilop fajról van szó. A felfedezés azonban ennél még izgalmasabb a tudósok számára: a nagyobb magasságban talált, jégbe fagyott mumifikált testekre emlékeztette őket, köztük a híres „jégemberre", Ötzire, akinek 5300 éves mumifikált holttestét az olasz Alpokban találták meg a kirándulók 1991-ben.

A kutatók óvatosan szállították át a bolzanói laborba Forrás: Esercito Italiano - Comando Truppe Alpine

Az esetek hasonlósága miatt most azt tervezik, hogy a ritka zerge-antilop múmiát alaposabban is megvizsgálják: arra kíváncsiak, hogyan lehet az ősi DNS-t jobban megőrizni a laboratóriumi elemzésekhez.

Azt remélik, hogy ezzel hathatósabban felkészülhetnek arra, amikor legközelebb egy újabb emberi múmia bukkan elő valamelyik jeges magaslati területen.

Célunk tudományos adatok felhasználásával egy globálisan érvényes védelmi protokoll kidolgozása a jégmúmiák számára

– mutatott rá Albert Zink, az olasz Eurac Research Múmiatudományi Intézet igazgatója.

Hozzátette: ez az első alkalom, hogy állatmúmiát ilyen módon használnak fel további tudományos kutatásokra.

Speciális tartódobozban szállították a laboratóriumba

Az Eurac tudósainak azonban elsőként le kellett hozniuk a mumifikált tetemet a hegyekből. A kecske végső pihenőhelye ugyanis 3 500 méteres magasságban feküdt.

Valószínűleg egy gleccser temethette el, és csak a közelmúltban került újra felszínre, amikor a jégréteg egy része elolvadt.

Az állat mozgatásához a kutatók felvették a kapcsolatot az Alpesi Hadtesttel. Marco Samadelli, az Eurac természetvédője megtervezett és megépített egy speciális tartódobozt, amelyet a katonák egy magas helikopterrel a területre repítettek, majd a tetemet az olaszországi Bolzanóba, a szervezet természetvédelmi laboratóriumába vitték, ahol mínusz 5 Celsius fokon tárolják.

A 400 éves zerge-antilop Forrás: Esercito Italiano - Comando Truppe Alpine

Amíg ezek a jégmúmiák a jégsírjaikban fekszenek, a szövetek, és így a DNS-ük is megőrződnek, ám amint felmelegednek a körülmények, a szövet lebomlik, és vele együtt a sejtekben lévő genetikai információ is

– magyarázta Samadeli. – Mélyreható elemzéssel fogjuk ellenőrizni, hogy a DNS milyen változásokon megy keresztül, amikor a külső körülmények megváltoznak.

Samadelli és csapata az optimális megőrzési körülményekre törekedett, hogy a jégmúmia érintetlenek maradjon.

Az újonnan felfedezett zerge lehetőséget ad a szakembereknek arra, hogy tanulmányozzák, hogyan befolyásolják ezek a körülmények a múmiák DNS-ét.

Hozzátette: mivel a hegyi gleccserek az éghajlatváltozás következtében világszerte olvadnak, ezért valószínűleg több ősi jégmúmia is felszínre kerül, amelyek mindegyike tartalmazza a múlt genetikai kulcsait.