A világ trópusi óceánjainak a többségében kialakulhatnak trópusi ciklonok, de minden esetben legalább 480 kilométerre az Egyenlítőtől északra vagy délre – írja a LiveScience online tudományos portál. Csak trópusi éghajlati öv meghatározott részén, a 10. és a 20. szélességi kör között keletkezik, illetve nem keresztezik az Egyenlítőt. Ez az úgynevezett Coriolis-erő hatása miatt alakulhatott így, ami forgó és egyben gyorsuló vonatkoztatási rendszerben mozgó testre ható egyik tehetetlenségi erő.
Mivel az Egyenlítő közelében ez igen gyenge, itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás.
A trópusi ciklonok keletkezési helyük szokásai szerint kapják nevüket. Amikor ezek az örvénylő szélviharok az Atlanti-óceánban vagy a Csendes-óceán keleti részén keletkeznek, akkor a trópusi ciklonokat hurrikánoknak nevezzük (ezeknek a nevéről a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hurrikántanácsa dönt), a Csendes-óceán északi nyugati részén ugyanezeket a típusú viharokat tájfunoknak, míg a Csendes-óceán déli részén és az Indiai-óceánon ciklonoknak.
A szakemberek közlése szerint az atlanti hurrikánszezon júniustól novemberig tart, a csendes-óceáni keleti hurrikánszezon május közepétől novemberig.
A tájfunok (ezeket a Meteorológiai Világszervezet (WMO) tájfuntanácsa nevezi el) a Csendes-óceán északi részén egész évben előfordulnak, de augusztus végén érik el a csúcspontjukat, miközben a Csendes-óceán déli részén a ciklonszezon októberben kezdődik és májusban ér véget.
A NOAA Hurrikánközpontja szerint az Atlanti-óceánon a hurrikánok általában a következő három út egyikét követik:
A NOAA Országos Meteorológiai Szolgálata szerint mint minden időjárási esemény esetében, a hurrikán kialakulásához is bizonyos légköri összetevőkre van szükség a nyílt óceán felett:
Amikor a vihar ezen minimális kritériumok alapján kialakul, akkor a szakemberek trópusi ciklonnak, vagy más nevén trópusi zavarnak minősítik. Ebben a kezdeti szakaszban a vihar lényegében felhők és zivatarok halmaza, de a felhőképződés során felszabaduló energia tovább gyorsíthatja a folyamatokat. A megnövekvő hőmérséklet miatt megnő a feláramlás sebessége, emiatt megnő a nyomáskülönbség, erősebb lesz a kondenzáció és még több energia szabadul fel.
Amint a rendszer kissé szervezettebbé válik, keringeni kezdhet.
A kialakuló légköri képződménya trópusi depresszió nevet viseli, ha zárt légkörzési rendszert alkot és szelei nem haladják meg a 61 kilométeres óránkénti sebességet. Ennek a természeti jelentségnek általában nem alakul ki „szeme", és nincs jellemző spirális szerkezete sem.
A jelenség azonban akkor már trópusi vihar (hurrikán, tájfun vagy ciklon), ha a szeleinek a sebessége nagyobb 61 kilométeres óránkénti sebességnél, de nem haladja meg a 117 kilométeres óránkénti sebességet.
A Saffir–Simpson-féle hurrikán-skála a trópusi viharok osztályozására szolgáló skála, hosszan tartó szeleik erősségének vizsgálatával, amit 1971-ben Herbert Saffir építőmérnök, valamint az USA Nemzeti Hurrikán Központjának meteorológusa és igazgatója, Bob Simpson dolgozott ki. Az osztályok a romboláson és a partot érést követő árvízen alapulnak.
A skála szerinti 5 kategória, növekvő erősségben:
A 3-as kategóriájú vagy annál magasabb kategóriába tartozó hurrikánokat „nagy hurrikánoknak" nevezik a szakemberek, mivel jelentős károkat és életveszélyt okozhatnak. Hasonlóképpen, a 241 kilométeres óránkénti sebességet meghaladó tájfunok elnyerik a „szuper tájfun" címet.
A 4-es kategóriájú trópusi viharok hatására a kisebb házak tetőszerkezete teljesen megsemmisül, a szél erős eróziót végez a tengerparti területeken, miközben a belterületek jelentős víz alá kerülnek.
Az 5-ös kategória esetén már az összes lakóház és ipari létesítmény tetőszerkezete megsemmisül, miközben egész házakat tehet tönkre az erős szél. Ekkor az árvíz is nagyobb károkat okoz az alacsonyabb szinteken és várhatóan kitelepítik a lakókörzeteket.
Noha a trópusi ciklon intenzitásának mérésére a leggyakoribb módszer a szél, a meteorológusok a vihar intenzitásának mérésére a központi légköri nyomást használják.
Miután a hurrikánok hőenergiából táplálkoznak, ezért ahogy a Föld globális hőmérséklete tovább emelkedik, a hurrikánok aktivitása és intenzitása ,az elmúlt két-három évtizedhez hasonlóan, a következő években várhatóan növekedni fog.