Az I.-es típusú cukorbetegség (inzulinfüggő diabétesz) az ún. autoimmun betegségek egyik fajtája, kialakulásának lényege, hogy a szervezet "megtámadja" a hasnyálmirigyben lévő inzulintermelő sejteket, és elpusztítja azokat. A cukorbetegek kb. 10 %-a tartozik ebbe a csoportba. A II.-es típusú cukorbetegség alapja leggyakrabban az, hogy a szervezet által termelt inzulin már nem tudja megfelelő mértékben kifejteni a vércukorszint-csökkentő hatását. Ez általában 30 év fölött alakul ki arra genetikailag hajlamos és/vagy
nem megfelelő életmódot folytató személyeknél, de az elhízott gyermekek körében is egyre gyakoribb.
- Az inzulinrezisztens állapot – amely a diabétesz előszobája - egy ideig nem okoz tünetet, sőt a vércukorszint is normális marad, mivel a szervezet a szokásosnál nagyobb mennyiségű inzulint termel, hogy ellensúlyozza az inzulinrezisztenciát. Viszont ha a több éves túlműködés során kimerül a hasnyálmirigy, megjelenik a II.-es típusú diabétesz. Ezért is fontos időben észrevenni ezt az állapotot, hiszen megfelelő életmódváltással megelőzhető, de legalábbis kitolható a szerv kimerülése.
Bár az inzulinrezisztencia legtöbbször nem jár tünettel, meddőség, elhízás, száraz bőr, gyakori fertőzések, fáradékonyság esetén ajánlott a kivizsgálás
- ismerteti dr. Porochnavecz Marietta, a CukorbetegKözpont diabetológusa, belgyógyász, a terhességi cukorbetegség specialistája.
A II.-es típusú diabétesz kialakulásának valóban jelentős rizikófaktora a helytelen életmód (bár enélkül is kialakulhat), ez korántsem igaz az I.-es típusú cukorbetegségre. Ez utóbbi elsősorban gyermekeknél és fiatal felnőtteknél alakul ki, de kialakulása nem életkorhoz kötött, és gyakran egyéb hormonális társbetegségek mellett jelenik meg.
Amennyiben a vércukorszint tartósan magas, esetleg már a vizeletben is megjelenik a cukor (ez laborvizsgálattal ellenőrizhető), akkor mindenképpen cukorbetegségről beszélünk. Van alacsonyabb vércukorérték,
de nincs enyhe, kezelést nem igénylő diabétesz, a diabetológiai kezelés elengedhetetlen a súlyos következmények megelőzése érdekében.
A cukorbetegség nem gyógyítható a tudomány mai állása szerint, és az érintetteknek élethosszig tartó inzulinterápia szükséges az életben maradáshoz. Tehát az inzulin nem gyógyítja, hanem kezeli a cukorbetegséget. Ám nincs ok elkeseredésre, korai felismeréssel, korszerű inzulinterápiával, egyénre szabott szénhidrátbevitellel és rendszeres testmozgással teljes életet élhet a páciens.
A cukorbetegek étkezésében gyökeres változtatásokra van szükség. Kerülendő a hozzáadott cukrot tartalmazó termékek fogyasztása, így a répacukor, a nád-, a barnacukor, a méz, a glükóz-fruktóz szirup is. Ez nem azt jelenti, hogy a cukrot tökéletesen száműzni kell, de a betegnek csak szakember által meghatározott mennyiségű szénhidrátot (a cukor egyszerű szénhidrát!) szabad fogyasztania, ráadásul az sem mindegy, mikor, milyen felszívódású (glikémiás indexű) ételeket visz be. A cukor pótlására ajánlottak a mesterséges édesítőszerek és cukorhelyettesítők, amelyek széles palettájáról tájékozódni kell a diabetológustól és a dietetikustól.
Cukorbeteg diéta esetén általános szabály, hogy csökkenteni kell a napi szénhidrátbevitelt, de nem az a cél, hogy egyáltalán ne fogyasszon a cukorbeteg kenyeret, gyümölcsöt, tejterméket, csak meg kell tanulnia, hogy mikor, melyik alapanyagból mennyit fogyaszthat egy alkalommal, illetve, hogy melyik élelmiszer milyen mértékben fogja a vércukorszintet megemelni. 2016 óta nem használható az élelmiszereken a diabetikus megjelölés, mert a cukorbetegek azt úgy is értelmezhették, hogy a termék számukra is korlátlanul fogyasztható.
Ráadásul a diabetikus kifejezés nem jelenti azt, hogy szénhidrátmentes, csupán azt, hogy édesítőszerrel készült.
Ma már a diabéteszeseknek is a tápanyag összetételt kell vizsgálniuk a vásárlásnál.
A diabétesz kezelésében kifejezetten fontos a rendszeres testmozgás. Edzés hatására ugyanis nő a glükóz felhasználása az izmokban, javul a sejtek inzulinérzékenysége, és más pozitív hatása is van az izomszövet összehúzódásának. Fontos, hogy csakis megfelelően beállított vércukorszinttel lehet nekikezdeni a mozgásnak, és kizárólag orvosi beleegyezéssel, hiszen az edzés során beállhat az ún. hipoglikémiás állapot, amikor a vércukorszint a normál tartomány alá csökken. Ez komoly rosszulléttel, esetleg kómával is járhat, ezért aki sportolni szeretne, kérje ki kezelőorvosa tanácsait a biztonságos testmozgás érdekében (pl. hogy mennyi idővel a mozgás előtt egyen, edzés után mikor mérjen vércukorszintet).
A II.-es típusú cukorbetegség kezelésének első lépése az életmódkezelés, mely magában foglalja a diétát és mozgásterápiát, és akár rendezheti is az állapotot. Ha ez nem eredményes vagy túl késői, sor kerülhet a gyógyszeres kezelésre, amely lehet egyetlen szer vagy kombináció. Ez persze nem igaz az I.-es típusú cukorbetegségre, amelynél csak az inzulinterápia jöhet számításba, hiszen ekkor mindenképp pótolni kell a hiányzó anyagot. Az inzulint egyedül injekcióval lehet bejuttatni, ugyanis szájon át szedve nem tudná kifejteni a hatását. Vannak ezen kívül olyan esetek, amikor a gyógyszerről csak átmenetileg kell inzulinra áttérni. Ilyen a terhesség/szoptatás, nagyobb műtét, bizonyos gyógyszerek/betegségek, ezért ekkor mindenképp orvosi konzultációra van szükség.
(Forrás: CukorbetegKözpont (www.cukorbetegkozpont.hu))