December másodikán a dél-egyiptomi Elphinstone korallzátony-rendszernél egy tapasztalt, több száz légzőkészülékes merüléssel rendelkező 42 éves német nőt ért cápatámadás. A merülés alatt a búvárcsoport közelében több óceáni fehérfoltú cápa (Carcharinus longimanus) bukkant fel.
Az Elphinstone zátony a világtenger egyik leghíresebb merülő helye, amely többek között a november-decemberi szezonban itt különösen nagy számban előforduló óceáni fehérfoltú cápákról híres a légzőkészülékes búvárok körében.
A gyakorlott búvárokból álló csapat is e nagytestű ragadozók megfigyelése céljából hajtotta végre a kérdéses merülést.
Ehhez a zátonyrendszerhez tartozik az a Marsa Shagra előtt húzódó és a partról is megközelíthető szakasz, ahol a balesetet elszenvedett csoport merült. A csoport észrevett egy méretesebb óceáni fehérfoltút.
A búvárok a cápás merülési protokoll egyik legfontosabb szabályát, a csoportban maradás követelményét betartva valamennyien a körülöttük köröző nagytestű cápára figyeltek, és feltehetően ezért nem vették észre azt a testhosszából adódóan fiatal példányt,
amely oldalról közelítette meg a búvárokat,
majd minden jól látható előzmény nélkül azonnal rárontott a 42 éves német nőre, amint az az alábbi rövid videón is látható.
Az óceáni fehérfoltú cápa a bal vállán harapta meg a nőt, mély sebet ejtve az áldozat testén.
A csoportot vezető instruktor nem vesztette el a lélekjelenlétét, a többi búvár segítségével elűzte a fiatal agresszív cápát, majd azonnali elsősegélyben részesítette a sérült hölgyet, akit kórházba szállítottak.
Amr Hanafi, a régió kormányzója arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy a gyors és szakszerű orvosi beavatkozásnak köszönhetően a hölgy állapota stabil, és nincs életveszélyben. A hatóságok három napra lezárták az érintett partszakaszt, és megtiltották a búvárkodást.
Az Elphinstone zátonynál, valamint Egyiptom vörös-tengeri partszakaszán az elmúlt tíz évben hét olyan regisztrált cápatámadás történt, ami bizonyíthatóan az óceáni fehérfoltú számlájára írható.
Marsa Shagra térségében 2018 augusztusában történt az utolsó incidens, az áldozat egy 41 éves cseh férfi felhorzsolt, és ezért enyhén vérző lábbal ment a vízbe, ahol a part közelében tigriscápa támadás áldozatául esett.
A harapások következtében az egyik lábát és karját elveszítő férfi a gyors kivérzés miatt még azt megelőzően meghalt, hogy partra húzhatták volna.
A Vörös-tengerből jelenleg 45 cápafajt ismer tudomány, amelyek közül az itt relatíve nagy egyedszámban előforduló óceáni fehérfoltú cápa számít az egyik legveszélyesebb fajnak. A rendszertanilag a kékcápa-alakúak családjába (Carcharninidae) illetve a Carcharhinus nemzetségbe sorolt óceáni fehérfoltút
a tengerbiológusok az emberre fokozott kockázatot jelentő fajként tartják számon,
amely egy másik rokonához, a bikacápához (Carcharhinus leucas) hasonlóan hírhedten agresszív cápának számít.
A híres tengerkutató, Jacques-Yves Cousteau ezt a fajt tartotta a búvárok számára a legveszélyesebbnek.
Ha a cápatámadások földrajzi megoszlását vizsgáljuk az egyes fajokra lebontva, feltűnő lehet, hogy a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszán történt az elmúlt tíz év legtöbb, e faj számlájára írt incidense, pedig az óceáni fehérfoltú cápa olyan kozmopolita faj, amely a világtenger valamennyi trópusi, illetve szubtrópusi területén előfordul.
Önként adódó kérdés, hogy akkor miért pont a Vörös-tengeren számítanak a leggyakoribbnak az óceáni fehérfoltú cápák számlájára írt incidensek?
Ennek magyarázata a faj életmódjához, illetve a Vörös-tenger sajátos medenceszerkezetéhez fűződik.
A közepes illetve nagytestű cápafajokhoz sorolt óceáni fehérfoltú, amelynek a maximális testhossza elérheti akár a 4 métert is, pelágikus, nyílt tengeri életmódot folytat, és normál esetben csak nagyon ritkán keresi fel a part menti vizeket.
A Vörös-tenger, mint a tektonikus eredetű kelet-afrikai nagy hasadékvölgy vízzel elborított tengervályúja, az eritreai partvidéket leszámítva gyakorlatilag nem rendelkezik kiterjedtebb self területekkel. A Vörös-tenger egy olyan fiatal, kinyílási szakaszában álló óceán,
amelynek a mederszerkezete egy nagy V betűre emlékeztet,
és amelynek falai már a part vonalánál meredeken zuhannak alá a nagy mélységekbe.
E sajátos mederszerkezetnek köszönhető, hogy a Vörös-tengeren a part mentén is nyílttengeri viszonyokkal találkozhatunk. Ennek tudható be, hogy a nyílt vízi életmódot folytató fajok, mint amilyen az óceáni fehérfoltú cápa is, gyakran felbukkanhatnak közvetlenül a partok mentén.
Az óceáni fehérfoltú rendkívül agresszív ragadozó, amelynek zsákmányát nagyobb testű nyílt vízi halak, így különösen tonhalfélék és tüskésmakrélák alkotják, de megtámadja a kisebb ceteket is. Viszonylag nagy mérete és zsákmányolási szokásai miatt az óceáni fehérfoltú cápa nem tart az embertől sem.
A nyílt tengeren gyakran népes rajokba állnak össze,
és egyes szakértők e faj számlájára írják a történelem legtöbb halálos áldozatát követelő cápatámadását is,
amely a második világháború végén történt, a Csendes-óceánon. A hirosimai atombombát egy szupertitkos küldetés során az USS Indianapolis nehézcirkáló szállította Tinian szigetére, 1945 júliusának végén.
Miután a bomba alkatrészeit sikeresen leszállították, a hadihajó Guam szigete felé tartott, de ekkor az I-58 jelű japán tengeralattjáró felfedezte a kíséret nélkül haladó cirkálót, és torpedóival elsüllyesztette.
A mintegy nyolcszáz túlélő öt napig sodródott az óceánon
mielőtt felfedezték volna a hajótörötteket, eközben pedig sorozatos cápatámadások érték a vízen sodródó túlélőket.
A menőakció eredményeként mindössze csak 321 túlélőt tudtak a fedélzetükre emelni a térségbe irányított hadihajók, a többiekkel végeztek a cápák, valamint a kiszáradás.