A fenti forgatókönyv nem egy sci-fi író szellemi terméke, hanem a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának, a Kaliforniai Műszaki Egyetemnek és az amerikai Santiago Középiskolának a közös tanulmánya, amit az arXiv weboldalon publikáltak.
A szakértők a munka során a híres Drake-egyenletet frissítették.
Frank Drake amerikai csillagász 1961-ben írta fel híres formuláját, amelynek segítségével megpróbálta kiszámítani, hány idegen civilizáció létezhet a Tejútrendszerben. Az azóta eltelt évtizedekben sokan alkalmazták a híres egyenletet, de ahányan próbálkoztak, annyiféle eredményt kaptak - sokszor egymástól nagyságrendekkel eltérő számokat.
A bizonytalanság oka, hogy Drake idejében néhány, a képletben szereplő paraméter értékéről fogalmuk sem volt a csillagászoknak. Ezen paraméterek közé tartozott többek között a csillagok körül keringő bolygók száma, különösen pedig az úgynevezett lakható zóna bolygóinak száma.
Az egyenlettel az alábbi formában találkozhatunk
N = R x fp x ne x fl x fi x fc x L
ahol
N = a Galaxisunkban velünk egyidejűleg létező, kommunikációra képes technikai civilizációk száma
R = a csillagok keletkezési üteme a Galaxisunkban
fp = az alkalmas bolygórendszerrel rendelkező csillagok részaránya
ne = egy bolygórendszer "lakható" bolygóinak átlagos száma
fl = az élet kialakulásának valószínűsége egy "lakható" bolygón
fi = az értelem kialakulásának valószínűsége egy élettel rendelkező bolygón
fc = a csillagközi kommunikációra képes technikai civilizáció kialakulásának valószínűsége egy értelmes élettel rendelkező bolygón
L = a technikai civilizáció várható (észlelhető) élettartama
Az eltelt évtizedekben ezért már többen, többször is hozzányúltak az egyenlethez. A most bemutatott frissítésben a kutatók három új paramétert vettek figyelembe.
Az új paraméterekkel történő számítások alapján az első intelligens civilizációk 8 milliárd évvel a Tejútrendszer születése után jöhettek létre, és körülbelül 13 000 fényévre vannak galaxisunk magjától.
Az itt található bolygók között nagyobb valószínűséggel találhatunk olyanokat, amik a lakhatósági zónában keringenek, vagyis folyékony víz van a felszínükön. Összehasonlításképpen a Föld 25 000 fényévre van a Tejút közepétől.
A földönkívüli civilizációk többsége a kutatók szerint valószínűleg még túl fiatal ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen velünk, akadhatnak viszont olyanok is, amik időközben eltörölték magukat.
Az önpusztítás tényezője azért fontos, mert a komplex élőlények hajlamosak akaratlanul is kiirtani magukat és élőhelyüket.
Ha egy szigetre patkányokat telepítünk, természetes ellenség híján addig szaporodnak, míg fel nem élik az összes erőforrást, végül elpusztulnak. Nem túl elegáns rágcsálókhoz hasonlítani magunkat, de mi is hasonlóképpen cselekszünk: a féktelen fogyasztással, természetpusztítással élhetetlenné tesszük bolygónkat.
A kutatócsoport szerint már több civilizáció is felemelkedhetett a Tejútrendszerben, az előbb vázolt okok miatt azonban mostanra teljesen kipusztíthatták magukat.
A szakértők hangsúlyozták, hogy az egyenlet módosításával nem a földönkívüli élet létezésének lehetőségét kívánták megbecsülni, hanem más kutatócsoportok számításait szeretnék pontosabbá tenni.