A 20. századi magyar történelem elfeledett hősei

Az 1956-os forradalom békés megmozdulásként indult el, amit a hatalom brutális fellépése eszkalált fegyveres harccá

A 20. századi ordas totalitárius eszmék, a bolsevizmus, a nemzetiszocializmus és a fasizmus az egész világon, így szűkebb régiónkban, Kelet-Közép-Európában is szörnyű pusztítást okoztak, hatásuk közvetett módon még napjainkban is tetten érhető. Az elnyomó diktatúrák mindent elkövettek a társadalom teljes körű ellenőrzéséért, de az intézményesített terror korszakában is akadtak olyanok, akik – nem törődve egyéni sorsukkal – a megalkuvás helyett az ellenállást választották. Ezekről a kevéssé ismert, egymástól számos tekintetben különböző életutakról, a hétköznapok hőseiről közöl hiánypótló válogatást a „Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból" című gyűjteményes kötet, amelyről Földváryné Kiss Réka történésszel, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével beszélgettünk.

A 20. századi magyar történelem leginkább embert próbáló, a társadalmat fenekestől felforgató eseményei, a második világháború éveinek történései, az 1944. március 19-i német megszállás, az október 16-i nyilas hatalomátvétel, az 1940-es évek végétől az országot gúzsba kötő totális kommunista diktatúra, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc drámája alig másfél évtizedbe sűrűsödnek össze, ám hatásuk döntőnek bizonyult az ezt követő fél évszázad hazai történelmének szempontjából.

Az 1956-os forradalom békés megmozdulásként indult el, amit a hatalom brutális fellépése eszkalált fegyveres harccá Forrás: Fortepan

E viharos évtizedek kulcsfigurái jól ismertek, de velük szemben keveset tudunk a hétköznapok hőseiről, azokról, akik emberek tudtak maradni az embertelenség sötét éveiben is. A közelmúltban megjelent „Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból" című gyűjteményes kötet ezt a hiányt igyekszik pótolni hatvanegy magyar életútjának bemutatásával.

Mi volt a könyv, e hiánypótló vállalkozás alapkoncepciója, és ön szerint mit kell érteni a hétköznapi hősiesség alatt?

Az volt az alapvető célunk, hogy bemutassuk, hogyan kényszerítettek a 20. század totális diktatúrái hétköznapi embereket is helytállásra. A bemutatott személyek egyike sem volt „született hős". A kötet szereplői olyan, a mindennapi életüket élő emberek voltak, akiket a történelmi helyzet formált hősökké. Származásuk és életútjuk nagyon különböző: egyaránt akadtak köztük kétkezi munkások, parasztemberek, de magasan kvalifikált értelmiségiek, katonatisztek és a legnagyobb történelmi egyházakat képviselő személyek is határon innen és túlról.

Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke Fotó: Polyák Attila - Origo

A hősiesség a fegyveres ellenállásban való részvételtől kezdve az embermentésig nagyon sokféle módon nyilvánulhatott meg, ezt is igyekeztünk bemutatni a kötetben. A válogatásba bekerült személyek között szép számmal akadnak olyanok, akik harcoltak a náci-nyilas diktatúra ellen,

később a kommunista rendszer idején ennek ellenére „fasisztának" bélyegezték őket,

mivel az állampárti vezetők úgy ítélték meg, rendíthetetlenségük veszélyt jelent a hatalmukra nézve.

A Rákosi-rendszer több, a náci-nyilas diktatúrával szembeszálló ellenállót minősített "fasisztának", mert a kommunisták veszélyesnek tartották őket a saját hatalmukra nézve Forrás: MTI

Hogy mi is e „hétköznapi hősiesség" lényege, azt talán legszemléletesebben Lénárd Ödön piarista szerzetes fogalmazta meg, aki összesen 18 és fél évet ült Rákosi és Kádár börtöneiben:

A hős és a gyáva között ott van a különbség, hogy a hős fél és marad, a gyáva pedig fél és elszalad."

Ezt a hősies attitűdöt példázza a világhírű magyar gyógyszerkutató és gyáros, Richter Gedeon sorsa is. Lett volna rá lehetősége, hogy a Vöröskereszt segítségével emigráljon, de ő maradni akart, hogy segíthessen, noha tudta, ezzel komoly kockázatot vállal.

Richter Gedeon megtehette volna, hogy elmenekül az országból, de mégis maradt, pedig tudta, hogy milyen sors vár rá Forrás: Wikimedia Commons/Richtberg

1944. december végén több sorstársával együtt nyilas suhancok a Dunába lőtték. A hozzá hasonló embereket a bátor kockázatvállalás emelte hősökké, világnézetüktől és társadalmi helyzetüktől függetlenül. Az egyik elsődleges célunk az volt, hogy egyéni sorsokon keresztül adjunk arcot a történelemnek.

Az előbb említette, hogy számos olyan „hétköznapi hős" akadt, aki szembeszállt a náci-nyilas diktatúrával, később mégis mint „fasiszta" a kommunisták börtönébe került. Kit mutatna be közülük?

Talán Benkő Zoltánt emelném ki első helyen, aki az 1944. március 19-i német megszállás után, alig 21 évesen lépett a diákellenállók soraiba. 1944 októberében részt vett a Gömbös-szobor felrobbantásában, majd a náciellenes Görgey-zászlóalj tagjaként harcolt a megszállók és nyilas csatlósaik ellen.

Benkő Zoltán diákként szállt szembe a nyilasokkal, de a kommunistákkal is meggyűlt a baja Forrás: Magyar hősök kötet

A nyilasok, bár mindent elkövettek a kézre kerítése érdekében, nem tudták elfogni, a kommunisták azonban mint „kémgyanús" személyt már 1945-ben rövid időre őrizetbe vették. A második világháború utáni első koncepciósper-sorozat, a Magyar Közösség-ügy kapcsán is letartóztatták, de hamarosan újra szabadlábra helyezték. Végül, miután a politikai rendőrség 1948 októberében ismét őrizetbe vette, Buda-délre, majd Kistarcsára internálták, végül pedig Recskre került.

Emlékmű a Recski Nemzeti Emlékparkban, Recsk közelében. Forrás: MTI/Komka Péter

Benkő Zoltán, valamint a vele közel egyidős Kiss Sándor vagy Soos Géza, illetve a Magyar Közösség-persorozat egyik vádlottja, Arany Bálint története nemcsak önmagukban érdekesek,

hanem azt is jól példázzák, hogy létezett egy olyan, fiatal értelmiségiekből álló kör,

amely meghatározó szerepet játszhatott volna a valóban demokratikus Magyarország felépítésében.

Soos Gézát a Magyar Közösség per kapcsán tartóztatták le a kommunisták Forrás: Magyar hősök kötet

Ezért is ítélték meg úgy a kommunisták, hogy jelenlétük veszélyt jelenthet rájuk nézve. Benkő 1953-ban szabadult Recskről, majd három évvel később tevékeny részt vállalt az 1956-os forradalom és szabadságharcban.

Akadtak olyan embermentők, akik túlélték a német megszállás és a nyilasterror időszakát, ám a kommunista diktatúra rájuk is lesújtott. Bemutatna egy ilyen életutat is?

Különösen érdekes sors Domonkos Miksáé, aki asszimilálódott zsidó polgárként hősiesen harcolt az első világháborúban, amiért kitüntették, és főhadnaggyá léptették elő. 1935-ben Horthy Miklós kormányzó soron kívül századossá léptette elő.

Domonkos Miksát 1935-ben személyesen Horthy kormányzó léptette elő soron kívül századossá Forrás: Magyar hősök kötet

A zsidóüldözés idején ez számára mentességet biztosított, családjára azonban már nem terjedt ki a védettség, egyik fia munkaszolgálatosként halt meg.

Domonkos a nyilas hatalomátvétel után bátran részt vett az embermentésben.

Hihetetlen bátorságról tanúságot téve – a nyilas rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva – századosi egyenruhájában, magát a Honvédelmi Minisztérium beosztottjának kiadva többször is megakadályozta a gettó területére betört nyilas bandák garázdálkodását.

Szálasi 1944 október 16-án puccsal vette át a hatalmat, a nácik segítségével Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Tekintélyt parancsoló megjelenése és határozott fellépése számos sorstársa életét mentette meg.

A vészkorszakot túlélt embermentőt 1953 tavaszán az ÁVH az „amerikai imperialisták számára végzett kémtevékenység" hazug vádjával letartóztatta. Kulcsszerepet szántak neki egy sztálini mintára előkészített „cionista perben", annak ellenére, hogy erős averzióval viseltetett a cionizmus ügye iránt.

Földváryné Kiss Réka a Magyar hősök kötet egyik szerzője és szerkesztője Fotó: Polyák Attila - Origo

Sztálin halála után, Rákosi átmeneti háttérbe szorulása miatt a tervezett per ugyan elmaradt,

de az ÁVH fogdájában eltöltött hónapok, a kíméletlen bánásmód, a kínzások aláásták az egészségét, és nem sokkal 1953 novemberében történt szabadlábra helyezése után meghalt.

Domonkos Miksa hihetetlen bátorsággal mentette a sorstársait Forrás: Magyar hősök kötet

Az előzőekben említett személyek 1945 előtti pályáját kivétel nélkül nevezhetnénk antifasiszta életútnak, ám a kommunista diktatúra ennek ellenére ellenségnek nyilvánította őket, mivel valódi hazafiakként nem fértek bele a rezsim hazug antifasiszta ikonosztázába.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc sok újabb „hétköznapi" hőst adott a történelmünknek. Kit említene meg közülük?

Az 1956-os forradalomnak rengeteg „hétköznapi" hőse volt. Hadd emeljem ki most közülük Havrilla Béláné Sticker Katalint, aki alacsony sorból származott, és rendkívül szerény körülmények között nevelkedett. Sticker egyike a kádári megtorlás hat kivégzett női elítéltjének. Az 1956-os forradalom kitörésekor 23 éves nő gépmunkásként dolgozott a Soroksári úti Lámpagyárban.

1956 számtalan hétköznapi hőst termelt ki Fotó: Polyák Attila - Origo

Október 26-án csatlakozott a Vajdahunyad utca 41. alatti felkelőcsoporthoz, ahol sírig tartó barátságot kötött Wittner Máriával, a kádári megtorlást hihetetlen szerencsével túlélt szabadságharcos társával. A fiatal nőben – kortársaihoz hasonlóan – hatalmas szabadságvágy élt. Csoportja a november 4-i invázió után felvette a reménytelen harcot a nyomasztó túlerőben lévő szovjet páncélos alakulatokkal. Sticker Molotov-koktélokat készített, és a sebesültek ellátásában segédkezett.

A Csitri becenevű szabadságharcos lány Molotov-koktélt tart kezében a Corvin közben Forrás: MTI/Tóth László

A szabadságharc kilátástalansága miatt pár nappal később Ausztriába emigrált, majd Svájcban telepedett le,

azonban Kádár János 1956. december 1-jei hazug amnesztiaígéretében bízva

1957 elején hazatért. Pár hónappal később letartóztatták, és ügye – Wittner Máriáéval és másokéval együtt – a kádári megtorlás egyik lehírhedtebb vérbírája, Tutsek Gusztáv tanácsa elé került.

Havrilla Béláné Sticker Katalin egyike annak a hat női kivégzettnek, akik a kádári tisztogatás áldozatául estek Forrás: Magyar hősök kötet

A fiatal nő első fokon kiszabott halálos ítéletét az '56-os perek legvéreskezűbb bírája, Borbély János, a „mosolygó halál" helybenhagyta;

1959. február 26-án végezték ki.

A kötetből megismerhető életutak kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy 1944–45-ben és 1956-ban is színre tudott lépni egy olyan demokratikus elkötelezettségű generáció, amelynek tagjai képesek lettek volna a szabad Magyarország megteremtésére.

Létezett egy olyan generáció, amely 1945 után képes lett volna megteremteni a valóban demokratikus Magyarországot Fotó: Polyák Attila - Origo

Ezt a nemzedéket hihetetlen tenni akarás jellemezte. Magyarország számára nehezen pótolható súlyos veszteséget jelentett, hogy az 1956-os forradalom leverése után többségük örökre elhagyta az országot.