Ezért látjuk annyira hasonlónak a tasmán tigriskölyköt a farkashoz

Szembetűnő a hasonlóság a két koponya között (balra az erszényesfarkas, jobbra a szürke farkas)

Az erszényesfarkast vagy más néven tasmán tigrist régóta igazán figyelemre méltó fajnak tekinti a tudomány. A ma már kihaltnak nyilvánított, ausztrál ragadozó az erszényesfarkas-félék családjának egyetlen recens faja volt, ám a koponyája küllemében kifejezetten kutyásnak bizonyult, szinte azonos a mai vörös rókák és a szürke farkasok koponyájával. Most egy új kutatás megerősítette, hogy ez a hasonlóság nem korlátozódott a felnőttekre, hanem már az újszülötteknél is megfigyelhető volt.

Jobban hasonlítanak a farkasokra, mint más erszényesekre

Az erszényesfarkasok (Thylacinus cynocephalus) első ránézésre nagyon is a kutyákra emlékeztető állatok voltak, ám mégsem lehettek rokonai a kutyaféléknek. A tasmán tigrisek ugyanis erszényesek voltak, utóbbiak azonban méhlepényesek.

A Communications Biology tudományos szaklapban publikált tanulmány megállapítása most azonban jobban rávilágíthat arra, hogy

a különböző állatok hogyan alakíthatnak ki hasonló tulajdonságokat,

még akkor is, ha „nem kapcsolódnak egymáshoz", miközben tér és idő is elválasztja őket. Ezt a jelenséget konvergens evolúciónak nevezik.

Erszényes farkas a hobarti állatkertben Forrás: Wikimedia Commons

Figyelemre méltó módon a tasmán tigris kölykök jobban hasonlítottak a farkas kölykökre, mint más, szorosan rokon erszényes állatokra

– mondta Andrew Pask, az ausztráliai Melbourne-i Egyetem biológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Noha az erszényesfarkast 1936-ban az emberi tevékenység tragikus kihalásra ítélte, maradványaikat több múzeumi gyűjtemény is őrzi. A kutatók most az innen kölcsönkért,

az állatok különböző életszakaszaiból származó és eltérő méretű koponyákat vetették modern képalkotó vizsgálatok alá.

Ezeket összehasonlították más erszényesek, például a dunnart (Sminthopsis) és az erszényesfarkas legközelebbi genetikai rokonának számító foltos erszényesnyest (Dasyurus viverrinus) koponyáival. Ezek mellett a tudósok a szürke farkasok (Canis lupus) koponyájáról készült CT-felvételeket is megvizsgálták, ismét az újszülöttől a felnőttekig terjedő skálán. Végül ezeket a kapott eredményeket hasonlították össze a tasmán tigris koponyájával.

Hasonló génekkel rendelkeznek

A két faj, a szürke farkas és az erszényesfarkas utolsó közös őse mintegy 160 millió évvel ezelőtt élt.

Tudjuk, hogy megjelenésüket tekintve a tasmán tigris és a farkas igencsak hasonlít egymásra, de nem tudjuk, hogy mikor kezdtek el megmutatkozni ezek a figyelemre méltó hasonlóságok az evolúció során

– magarázta Axel Newton, az ausztrál Monach Egyetem biológusa, aki csapatával együtt a közelmúltban rekonstruálta az erszényesfarkas kölykök erszényének fejlődését. – Ez a kutatás lehetővé tette, hogy az élet legkorábbi szakaszában is hasonlóságokat keressünk a kihalt ragadozó és más erszényesek, vagy a farkasok között.

Szembetűnő a hasonlóság a két koponya között (balra az erszényesfarkas, jobbra a szürke farkas) Forrás: The Pask Lab

Pask és Newton végül arra jutottak, hogy a szürke farkasok és a tasmán tigrisek hasonló génekkel rendelkeznek, amelyek szabályozzák a koponya- és arcfejlődésüket.

Sőt, születésétől a kifejlett koráig a két állat koponyája nemcsak hogy hasonlított egymásra, hanem hasonló növekedési mintát is követett.

A tudósok szerint a két faj összehasonlítása egy lenyűgöző példa, amely felhasználható a konvergens evolúció megjelenésének szélesebb körű tanulmányozására.