Az említett erdőben azonban nem a boszorkányság hatásaival találkozhattak a túrázók, de a tudósok szerint némi alkímia is megbújhat a különös jelenség mögött. Ezt a furcsa, téli jelenséget ugyanis „hajjégnek" nevezik és a képződményt kizárólag ott lehet megfigyelni, ahol hidegtűrő gombák élnek.
Megfelelő körülmények között ugyanis, amikor a víz megfagy az elhalt fában, akkor finom, mintegy 0,2 milliméteres jégkristály szálak jöhetnek létre.
A természet káprázatos tüneménye csak nedves, korhadó fán fordul elő, és legalább egy tucat országban megfigyelték már,
köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Svédországban, Németországban és Írországban. A Biogeosciences tudományos szaklap 2015-ös tanulmánya szerint leginkább az Egyenlítőtől északra eső 45 és 55 fok közötti szélességeken számoltak be róla.
A jelenség első, több mint egy évszázaddal ezelőtti leírása óta a tudósok azt gyanítják, hogy valamilyen gomba állhat a „fagyos szakáll" jelenség hátterében.
Gombatevékenységgel vagy anélkül egyforma mennyiségű jég képződött a fán, de gombák nélkül a jég csak kéregszerű struktúrát vett fel
– mondta Christian Mätzler, a Berni Egyetem Alkalmazott Fizikai Intézetének nyugalmazott professzora, a tanulmány társszerzője. – A gomba elősegíti, hogy a jég hihetetlenül vékony, csupán 0,01 milliméter átmérőjű szálakat alkosson, és azt is, hogy ezek a szálak több órán át megtartsák alakjukat 0 Celsius-fokhoz közeli hőmérsékleten.
A tanulmány végül nevet is adott a „tettesnek", miután a kutatók felfedezték az Exidiopsis effusa nevű gombát Németországban. De hogy hogyan lesz ebből „hajjég"? Az erre adott válaszban a tudósok továbbra sem biztosak.
Annyi azonban bizonyos, hogy gombák többféleképpen járulnak hozzá a jégképződéshez:
egyrészt lebontják a fák ligninjét, és a szivacsos, puha anyag elősegíti a hajszáljégképződést; másrészt alakítják és megtartják a képződő jégszálakat anélkül, hogy azok megtörnének.