A bálnák énekét használnák a földkéreg szeizmikus leképezéséhez

A sziláscetek alrendjébe tartozó közönséges barázdásbálna csaknem 27 méteres hosszúságával a második legnagyobb, ma is élő állatfaj

Egy innovatív tanulmány azt sugallja, hogy a közönséges barázdásbálnák énekei felhasználhatók az óceáni felszín alatti szeizmikus vizsgálatokhoz. Ez lényegében új utat nyithat meg a geológiai kutatások számára, és akár csökkentheti a szeizmikus vizsgálatok szükségességét is az óceánban, ami zavaró, sőt, gyakran káros a bálnákra nézve.

Szeizmikus forrásként használnák a bálnahangokat

A földrengések talán a természet legpusztítóbb folyamatai, de bizonyos szempontból hasznosak is lehetnek. A legtöbb ismertünk a Föld belső szerkezetéről a földrengésekből származik; a kutatók elemezhetik a szeizmikus hullámok által okozott rezgéseket, és következtetéseket vonhatnak le a Föld felszín alatti történéseiről: a felszínközeli kéregtől kezdve a köpeny és a mag mélységéig.

A szeizmikus hullámok azonban lényegében „csak" akusztikus hullámok - nem szükséges tehát, hogy tektonikus jellegűek legyenek.

A tudósoknak ezért különös ötlete támadt: mi lenne, ha a bálnák énekét „szeizmikus forrásként" használhatnánk?

Közönséges barázdásbálna Forrás: Salish Sea Marine Sanctuary

A múltban az emberek a bálnák énekét alkalmazták az állatok nyomon követése és viselkedésének tanulmányozása céljából

– mondta John Nabelek, az Oregoni Állami Egyetem Föld-, Óceán- és Légkörtudományi Főiskolájának professzora a ZMEScience online tudományos portálnak. – Arra gondoltunk, hogy tanulmányozhatjuk a Földet is ezeknek a hosszú, hangos, alacsony frekvenciájú hangoknak a segítségével.

A Science tudományos szaklapban publikált tanulmány társszerzője hozzátette: azt találták, hogy a bálnahangok kiegészíthetik a hagyományos, passzív szeizmikus kutatási módszereket.

A jel összefüggött a bálnák jelenlétével a területen

A tanulmány egy kissé véletlenszerű eseményből indult ki. Vaclav M. Kuna, a publikáció vezető szerzője doktorandusz hallgatóként éppen a Kuna és Nabelek 54 óceánfenék- szeizmográf hálózatából származó földrengéseket tanulmányozta Oregon partjaitól 1,6-320 kilométer távolságra, amikor furcsa jelet figyelt meg. Kiderült, hogy a jel összefügg a bálnák jelenlétével a területen.

Ha alaposan megnézzük a szeizmográf adatait, akkor minden bálnahang után válasz érkezik a földkéregből

– magyarázta Nabelek.

A sziláscetek alrendjébe tartozó közönséges barázdásbálna csaknem 27 méteres hosszúságával a második legnagyobb, ma is élő állatfaj Forrás: Pinterest

A közönséges barázdásbálnák (Balaenoptera physalus) valójában nem „énekelnek": hívásaik inkább olyan, mély csettintő hangok sorozatára hasonlítanak, amelyek órákig tartanak, és kétszer hangosabbak, mint a valaha átélt, leghangosabb koncert.

Ezek a bálnák az összes élőlény közül a legmélyebb hangokat képesek kiadni:

a kibocsátott hangfolyam forrásszintje 184–186 decibel, amely egy méteres távolságban körülbelül egy micropascal nyomást jelent, és a hangforrástól több száz kilométer távolságban is észlelhető.

Kiderült, hogy ezeknek a „csettintéseknek" a frekvenciája azon a tartományon belül van, amelyet a szeizmográfok rögzíteni tudnak.

A kutatók ezért gondoltak arra, hogy valóban felhasználhatják ezeket az „énekeket" a szeizmikus vizsgálatokhoz.

Az egyelőre még nem világos, hogy mennyi információ nyerhető így, de legalább kiegészítheti a hagyományosabb szeizmikus felméréseket.