Láthatatlan erő szaggatja szét a legközelebbi csillaghalmazt

Láthatatlan erő tépi szét a Földhöz legközelebb eső csillagcsoportot, a Hyades nyílthalmazt – erre jutott az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrszondája, ami többek között a halmaz sorsát is nyomon követi.

Nyílthalmaznak hívjuk a csillagok azon csoportját, amely egy közös csillagközi gázfelhőből alakult ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással. A Földhöz legközelebb eső nyílthalmaz a Hyades, alig 150 fényévre van tőlünk. Néhány száz csillagot foglal magába, és szabad szemmel is látni lehet, egyik legfényesebb csillaga az Epsilon Tauri vagy más néven a „Bika szeme".

A csillagászok számításai szerint a halmaz nagyjából 600-700 millió éves (a mi 4,5 milliárd éves Naprendszerünkhöz képest valóságos újszülött), eddigi élete alatt formája már többször változott, köszönhetően a közeli halmazok és objektumok gravitációs hatásainak. Az Astronomy and Astrophysics című szaklapban megjelent tanulmány szerzői a Hyades halmazának nyúlványait tanulmányozták – ezeket a nyúlványokat a csillagcsoportból leszakadó csillagok alkotják.

Az árapálynyúlványokat általában a csillagcsoportok közötti gravitációs kölcsönhatások hozzák létre. Ilyen képződmények főként galaxisok egyesülésekor figyelhetők meg, az utóbbi években azonban a szakemberek csillaghalmazoknál is azonosítottak árapálynyúlványokat.

A csillaghalmazok testében a csillagok öregedésével azok tömege is nő, ami ahhoz vezet, hogy a szomszédos könnyebb csillagok a halmaz szélére sodródnak. Itt a kisodródó csillagok még kiszolgáltatottabbá válnak a masszívabb objektumok gravitációs hatásainak, végül fokozatosan elhagyják halmazuk pályáját és nyúlványokat képeznek. Az árapálynyúlványok sebessége és pályája olyan objektumok jelenlétére utalhat, amiket a teleszkópok nem biztos, hogy észrevesznek.

Ha az árapálynyúlványok csillagai egy adott irányba gyorsabban mozognak, az arra utal, hogy valami vonzza őket"

– nyilatkozta a Live Science magazinnak Tereza Jerabkova, az ESA kutatója.

A halmazoknál létrejövő két árapálynyúlványban a csillagok száma rendszerint megegyezik, a Hyadesnél azonban a kutatók valami furcsaságot vettek észre: az egyik nyúlványban jól láthatóan megritkultak a csillagok, olyan, mintha a képződmény lassan feloldódna az űr sötétjében.

A szakértők számítógépes szimuláció segítségével próbáltak rájönni, mi okozhatja a jelenséget, és arra jutottak, hogy egy közel 10 millió naptömegnyi anyagot tartalmazó „csomó" üthetett lyukat a nyúlványokon.

Csakhogy sem csomót, sem más objektumot nem láttak a Hyades közelében, ami ilyen hatást tudna gyakorolni a halmazra.

A hyades és nyúlványai Forrás: ESA

Jerabkova elmélete szerint az sem kizárható, hogy a torzulást előidéző tettes valójában

egy sötétanyag-csomó.

A csillagászok úgy vélik, ilyen sötétanyag-csomók formálták a Tejútrendszert az idők kezdete óta. Ha a kutató teóriáját sikerülne igazolni, az azt jelentené, hogy a Gaia űrszondával az univerzum láthatatlan struktúráit is meg lehet figyelni.