Első látásra nem kellene élőnek lennie: egy egysejtű organizmus, ami híján van a DNS- replikáció beindításához szükséges legtöbb molekuláris felszerelésnek. Idáig úgy gondolták, hogy a DNS duplikáció alapvető a reprodukcióhoz, tehát a DNS-replikáció rendszereknek jelen kellene lennie minden komplex sejtes nem parazita fajokban.
Ám úgy tűnik, nem így van. A Carpediemonas membranifera minden bizonnyal rendelkezik egy a tudomány számára ismeretlen mechanizmussal, amivel a DNS-ét másolja.
A sejteknek precízen kell másolniuk és elkülöníteniük a DNS-üket. Eukariótákban ezek a folyamatok egy szabályozott sejtciklus részei, ami az S-fázissal kezdődik és az M-fázis után végződik. A DNS szintézise az S fázisban, a kromoszómák szegregációja, a sejtmag- és a sejt kettéosztódása az M fázisban játszódik le. Korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy ezek a folyamatok jelen voltak az utolsó közös eukarióta ősben és a molekuláris rendszerük fő része konzerválódott az eukarióta diverzitáson keresztül. Azonban néhány soksejtű parazita, úgymint a Giardia intenstinalis metamonad másodlagosan elveszítette a DNS termelő és szegregáló apparátusok komponenseit.
Hogy tisztázzák ezeknek a rendszereknek az evolúciós történetét, elvégezték a Caprendimonas membranifera és a Giardia intenstinalis összehasonlító genomanalízisét. Azt találták, hogy mindkettőnek hiányos a DNS feldolgozáshoz és szegregáláshoz szükséges kanonikus protein készlete. Továbbá a Carpendimonas fajok teljesen híján vannak az eredeti felismerő komplexeknek és más ismétlődő komponenseknek, és a legtöbb duplikált kromatidokhoz kapcsolódó fehérje struktúráknak, amelyek más eukarióta sejtekben jelen vannak csakúgy, mint számos, kanonikus sejtciklus ellenőrző proteinek. A Carpendiemonas az első ismert eukarióta, ami elvesztette ezt a nagy konzervált komplex készletét, ami azt sugallja, hogy nagyon szokatlan sejtciklusa van, és más ismert eukariótáktól eltérően egy új mechanizmussal rendelkezik, ami elvégzi ezeket az alapvető folyamatokat.