Az amerikai polgárháború 160 éve kezdődött

Abraham Lincoln elnök George McClellan tábornokkal (balról a harmadik) a főhadiszállásán Antietamban, Marylandben 1862-ben.

Százhatvan éve, 1861. április 12-én hajnali fél ötkor a charlestoni kikötőben az Egyesült Államoktól néhány hónappal korábban elszakadt déli Konföderációs Államok hadereje lőni kezdte az északiak kezén lévő Sumter erődöt, megkezdődött a négy évig tartó és 620 ezer életet követelő, az északiak teljes győzelmével végződött amerikai polgárháború.

A háborúhoz a szabad munkaerőt foglalkoztató, fejlett északi és a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok hosszú ideje tartó konfliktusa vezetett el. A vita az államszervezeti elképzelésekre is kiterjedt: amíg a déliek a szövetségi államok hatáskörét akarták szélesíteni, az északiak a szövetségi kormány erősítését szorgalmazták. Miután 1860 novemberében a rabszolgatartást élesen ellenző, republikánus Abraham Lincoln nyerte meg az elnökválasztást, decemberben kimondta elszakadását Dél-Karolina, példáját gyors egymásutánban további hat állam (Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana és Texas) követte. A hét állam 1861. február 9-én megalakította az Amerikai Államok Konföderációját, amelynek elnöke Jefferson Davis lett,. A tisztségébe 1861. március 4-én beiktatott Lincoln a konföderáció megalakulását lázadásnak minősítette, az összecsapást ezután már nem lehetett elkerülni.
Az első ágyúlövések 1861. április 12-én dördültek el a Sumter erődnél, amely két nappal később megadta magát a délieknek. Lincoln azonnal mozgósította a milíciát a "felkelés" leverésére, miközben további négy állam (Arkansas, Észak-Karolina, Tennessee és Virginia) csatlakozott a Konföderációhoz. Kezdetben mindkét oldal úgy gondolta, hogy a konfliktus rövid és korlátozott lesz, de a remények gyorsan szertefoszlottak.

Abraham Lincoln Mathew Brady által 1864-ben készített fotója. Forrás: https://www.britannica.com/biography/Abraham-Lincoln

A szemben álló felek közül népességben és gazdasági erőben is Észak volt fölényben, de a meglepetésszerű támadás, a jobb katonai felkészültség és a nagyobb elszántság sokáig a Konföderációnak hozott sikereket. A szövetségi hadsereg viszonylag gyenge volt, mert az alapító atyák nem akarták, hogy a katonaságra támaszkodva egy új Napóleon vegye át a hatalmat, ráadásul legkiválóbb tisztjei a harcok kitörése után lemondtak, hogy a déli ármádiához csatlakozzanak.
A kezdetben jobbára önkéntes egységekre támaszkodó északi hadvezetés stratégiája arra épült, hogy tengeri blokáddal megtöri a gyapotszállításoktól függő déli gazdaságot, megszerzi a Mississippi fölötti ellenőrzést, majd elfoglalja a déli fővárost, Richmondot. A Virginiába betörő, számbeli fölényben lévő északiakat azonban a Robert E. Lee vezette déliek több csatában is megverték, majd Északra helyezték át a hadszínteret. Ekkorra már az önkéntesek helyett sorozott katonák harcoltak mindkét oldalon, az északiak jellemzően kék, a déliek szürke uniformisban, havi 11 dolláros zsoldért. A katonák többsége 18-29 év közötti farmer volt, az uniós sereg egytizedét feketék tették ki.

Abraham Lincoln elnök George McClellan tábornokkal (balról a harmadik) a főhadiszállásán Antietamban, Marylandben 1862-ben. Forrás: https://www.history.com/topics/american-civil-war/american-civil-war-history#&gid=ci0230e630d01c26df&pid=abraham-lincoln-at-antietam-during-civil-war

Lee offenzíváját Gettysburg közelében állították meg az északiak 1863. július 1-3. között, de szörnyű áron. A polgárháború legvéresebb csatájában 150 ezer katona csapott össze, közülük 10 ezer esett el, 30 ezren sebesültek meg, néhány hónappal később a csatamezőn mondta el Lincoln az amerikai történelem egyik leghíresebb beszédét. Az északiak 1863 júliusában bevették a Mississippi melletti utolsó déli erősséget, Vicksburgot, s ezzel kettévágták a Konföderációt.

Lincoln 1863 első napján mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat.

Az elnök sikerrel akadályozta meg az európai hatalmak beavatkozását, így a mérleg nyelve egyre inkább az északiak felé billent. 1864-ben az Unió hadseregének élére a tehetséges Ulysses S. Grant tábornok került, aki szó szerint felmorzsolta az egyre kimerültebb, utánpótlási gondokkal küszködő ellenfelét. A harc utolsó szakasza a konföderációs főváros, Richmond körül folyt: az északiak áttörték a déliek védelmét, miközben William T. Sherman tábornok által vezényelt csapataik nyugat felől kijutottak az Atlanti-óceánhoz. A minden oldalról bekerített Lee 1865. április 9-én Appomattox mellett kapitulált, a polgárháború véget ért.

ULysses S. Grant tábornok katonai uniformisban Cold Harbornál, Virginiaban 1864-ben. Forrás: https://www.history.com/topics/american-civil-war/american-civil-war-history#&gid=ci0230e630d01c26df&pid=ulysses-s-grant-wearing-military-uniform

A polgárháborúban többen haltak meg, mint az Egyesült Államok összes többi fegyveres konfliktusában

Az 1861 és 1865 között dúló ádáz küzdelem az amerikai történelem legnagyobb háborúja volt, amelyet mindkét fél anyagi és élőerejének teljes bevetésével vívott. Ez volt egyben az első modern háború is:

komoly szerephez jutott benne a távíró és a vasút, a géppuska, a páncélos csatahajó, a légi felderítés, a csatákat nemegyszer a fegyverzet minősége döntötte el.

A fegyverben álló csaknem 3 millió katonából északi oldalon 360 ezer, a délin 260 ezer ember halt meg, közülük többen pusztultak el betegségektől, mint az ellenfél fegyverétől. A harcok következében az anyagi kár 15 milliárd dollárra rúgott, az államadósság 3 milliárd dollárra duzzadt. A polgárháborúban magyar önkéntesek is harcoltak az északiak oldalán, sokan közülük több nagy csatában is kitüntették magukat.

George Meade, a szövetséges seregek tábornoka (1815-1872) jelentős szerepet játszott abban, hogy megverték a Konföderáció seregeit gettysburgi csatában. (Fotó: Matthew Brady) Forrás: https://www.history.com/topics/american-civil-war/american-civil-war-history#&gid=ci0230e630d01c26df&pid=portrait-of-george-g-meade-2

Az északiak elsöprő győzelmének az időközben újjáválasztott Lincoln elnök csak napokig örülhetett: 1865. április 14-én Washingtonban meggyilkolták. A helyébe lépő, déli származású Andrew Johnson elnézőnek mutatkozott a felkelő államokkal és a felkelőkkel szemben, magára haragítva a republikánusokat, akik megindították ellene az impeachment eljárást, de nem sikerült hivatalából elmozdítaniuk. A rekonstrukció időszaka 1877-ig tartott, a megbékélésre évtizedeket kellett várni, de a megosztottság még ma sem tűnt el teljesen, a polgárháború megítélése ma is ellentmondásos. A déli tagállamokban napjainkban is sok szobor, emlékmű, utcanév és zászló őrzi e korszak emlékét, ezek megváltoztatása a közelmúltban több helyen váltott ki zavargásba torkolló tiltakozásokat.

(Forrás: MTI)