Az elmúlt években a kutatások rávilágítottak a kognitív megközelítés szerepére a hazugság felismerésében, ami gyakorlatilag bárki számára elérhető eszközöket kínál. Ez az úgynevezett kognitív, vagyis észlelő megközelítés az aktív interjúk taktikájára utal, amelyek célja a megtévesztő viselkedés azonosítása. Maga a módszer arra az elképzelésre épül, hogy a hazugság fenntartása sokkal inkább megterhelő, mint az igazság elmondása.
A hazug embernek ugyanis mindig tartania kell magát a hazugságokhoz, nehogy belekeveredjen a különböző történeti verziókba.
A svéd Göteborgi Egyetem pszichológusai korábban huszonhárom metaanalízis vizsgálatot elemeztek a témában, amelyekben közel háromezer résztvevő adatait és eredményeit összesítették.
Megállapították, hogy a hazugságfelismerés kognitív megközelítésének átlagos pontossági aránya csak 52 százalék volt, ami valamivel többnek számít, mint a véletlen, idézi a ZME Science online tudományos portál. Ezzel szemben az úgynevezett „tájékozott megfigyelők" (akiket tájékoztattak arról, hogy melyik megtévesztési jelekre összpontosítsanak) átlagosan közel 75 százalékos pontossággal ismerték fel a hazugságot.
A kognitív megközelítés központjában az áll, hogy olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek tovább nehezítik egy hazug ember dolgát
– írták a kutatók az Applied Cognitive Psychology tudományos folyóiratban. – Ideális esetben ezeknek a kérdéseknek minimális hatással kell lenniük az igazságmondó „nyilatkozattételi" képességére.
Hozzátették: ha a hazug ember feladatát ilyen formában megnehezítjük, akkor az növeli az igaz és hamis állítások közötti verbális különbségeket, ami összehasonlítható a szokásos interjúkészítési módszerekkel.
A tudósok tanulmányukban három olyan interjútechnikát említenek, amelyeket a megtévesztés kognitív megközelítése szerint osztályoznak, és amelyeket bárki használhat:
A tudósok szerint bár számos kérdés még továbbra is megválaszolatlan a témában, a most publikált eredmények ígéretes utat mutathatnak a megtévesztés ezen innovatív területe felé.