Alig több mint három hét leforgása alatt több mint 47 tonna műanyag hulladékot szedtek össze és szállítottak el Amerika legnagyobb védett tengeri rezervátumából. Az önkéntesek néha közvetlenül az állatok mellől vagy róluk szedték le a hulladékot, ami markánsan szimbolizálja a műanyag szennyezés hatásait a világ óceánjaiban.
A lelkes környezetvédők huszonnégy napot töltöttek a Hawaii-szigetek Papahānaumokuākea tengeri nemzeti rezervátumában, ahol szemetet gyűjtöttek.
Az állami és szövetségi ügynökségek támogatásával, egy nonprofit szervezet által vezetett csapat célja kifejezetten az állatokra veszélyt jelentő hulladékok, például az elhagyott halász- és horgászfelszerelések, más néven „szellemhálók" összegyűjtése volt.
Mindjárt az első nap találkoztunk egy négyéves nőstény hawaii barátfókával, akinek egy kis háló nagyon szorosan a nyakába tekeredett
– mondta Kevin O'Brien, a non-profit Papahānaumokuākea Marine Debris Project elnöke a The Guardian online portálnak, aki a csapatot vezette.
Az önkéntesek szerencsére el tudták távolítani a hálót, de megdöbbentek azon, hogy a jelenség mennyire általános. Úgy gondolják, hogy
ezeket az eseteket minél több embernek kéne látnia, hogy rádöbbenjenek, hogy a műanyag szennyezés milyen óriási kárt okozhat az élővilágnak.
Az expedíción összegyűjtött hulladék közül az úgynevezett szellemhálók, tehát az óceánban hagyott vagy elveszített halászhálók tették ki a fuvar közel kétharmadát, míg a többi óceáni műanyag volt, például halászbóják, kosarak, műanyag palackok és öngyújtók.
A tengeri rezervátum a veszélyeztetett státuszú hawaii barátfóka és a közönséges levesteknős, valamint tizennégy millió tengeri madár számára biztosít kulcsfontosságú élőhelyet.
Az óceáni áramlások és az úgynevezett Nagy-csendes-óceáni szemétfolt közelében lévő helyek azonban törmelékeket halmoznak fel a lakatlan partszakaszokon.
Becslések szerint évente 11 millió tonna műanyag hulladék kerül világ óceánjaiba, ám ez a mennyiség várhatóan megháromszorozódik a következő húsz évben.