A nemek eltérő színezetűek, a hím madár tollazata látványosabb. Fejtetetője és tarkója hamuszürke, szemsávja fekete, az arca fehér, a hát és a felső szárnyfedők rozsdavörösek. A fiatal és öreg madarak, valamint kifejlett korban a hímek és a tojók eltérő színezetűek, de hátuk barna, így könnyen megkülönböztethetjük őket hazánkban is előforduló rokonaiktól: a nagy és kis őrgébicstől, valamint a ritka vörösfejű gébicstől. Csőrük erős, enyhén kampós. Főként rovarokkal táplálkoznak, de fogyasztanak rágcsálókat, békákat, gyíkokat is.
Nyílt területek melletti fás-bokros részek lakója, így a kardoskúti Fehér-tavat övező pusztarészeken is gyakran találkozhatunk vele az utak menti bokrok, fasorok környékén, ahol megfelelő fészkelőhelyet és táplálékot is talál magának.
A hím madár több fészkelő helyet is mutat a párjának, melyet végül a tojó választ ki és ő költi ki a tojásokat. A fészek alacsonyan, maximum 2 méteres magasságban épül, valamely tüskés cserje (kökény, galagonya, vadrózsa) sűrűjében. A fiókák etetésében mindkét madár részt vesz. A tövisszúró gébics úgynevezett vártamadár, azaz előszeretettel ül ki egy alkalmas megfigyelő helyre, és onnan les a zsákmányára, amely a rovarokon kívül kisebb békákból, gyíkokból, esetleg madárfiókákból áll.
Különös és jellegzetes viselkedése,
hogy a zsákmánya egy részét, amelyet tartalékolni kíván, tövisre, hegyes ágra szúrja, valósággal karóba húzza.
Az elnevezése is erről árulkodik: még a tudományos nevének (Lanius) jelentése is „hóhér". Vonuló madár, a telet Afrikában, a Szaharán túli területeken tölti, és viszonylag későn, április végén, május elején tér vissza hozzánk.
A tövisszúró gébicsek évente csak egyszer költenek, a fészkelés befejezése után rögtön - már július második felében - megindulnak Afrika felé. Éjjel vonulnak, nappal táplálkoznak. A tengeren történő átkeléshez rengeteg tápanyagot raktároznak zsír formájában, ilyenkor egy-egy egyed akár meg is duplázhatja testtömegét. A táplálék miatti versengés okozhatja, hogy vonulás és telelés közben is erős területvédő viselkedést mutatnak, territoriálisak. Hurokvonuló faj, a tavaszi, északi irányba történő vonulása keletebbre zajlik, mint az őszi. A hímek rendszerint korábban érkeznek, mint a tojók.
(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)