A klímaváltozás több villámcsapát indít be az Arktiszon

Egy vihar alatti villámlás Alaszka észak-nyugati részén. Egy globális villámszenzor hálózat azt mutatja, hogy lehet, a viharok az Északi-sarkon egyre gyakoribbak ahogy a világ melegszik.

Alaszka felett az északi szélessség 65 foknál magasabban észlelt villámcsapások kb. 35.000-ről kb. 240.000-re gyarapodtak 2010-től 2020-ig, egy a Geophysical Research Letters geofizikai magazinban március 22-én megjelent tanulmány szerint. A villámcsapás követi az emelkedő hőmérsékletet a régióban, és a tudósok úgy gondolják, hogy a melegebb klíma tüzelőanyaggal látja el a viharokat. A kutatók megmutatták, hogy a villámlások száma az Arktiszon az északi szélesség 65 fok felett növekszik és, hogy a villámcsapások hányadának növekedése a globális villámcsapásokhoz képest jól korrelált a globális hőmérséklet anomáliával.

A WWLLN (World Wide Lightening Location Nettwork) hálózat globális villámlás adatait, megfigyeléseit használták, amelynek a villámok által kibocsátott rádióhullámokat érzékelő szenzorai vannak bolygószerte elhelyezve, hogy vizsgálják a teljes villámcsapások számának a növekedését az Arktisz magasságában. A kutatók megszámolták a villámlásokat az Arktisz legviharosabb hónapjaiban, júniusban, júliusban és augusztusban 2010-2020-ig, ami átlagosan több, mint 200.000 villámcsapás évente.

A villámlások száma, amit az érzékelő hálózat pontosan lokalizált az Arktiszon 35.000-ről 240.000-re növekedett.

A szenzor hálózat kibővült kb. 40 állomásról több, mint 60 állomásra az évtized alatt. A kutatók kiszámolták a villámcsapások számát, amit vártak volna, ha a WWLLN ugyanolyan számú szenzort használt volna a vizsgált időszak alatt. Az elemzés jelentős emelkedést mutat a villámcsapások számában így is.

A villámlások számának növekedése lehet, hogy azért van, mert az Északi-sark, ami túl hideg, hogy üzemanyaggal lásson el sok vihart, kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ többi része.

Egy vihar alatti villámlás Alaszka észak-nyugati részén. Egy globális villámszenzor hálózat azt mutatja, hogy lehet, a viharok az Északi-sarkon egyre gyakoribbak ahogy a világ melegszik. Forrás:https://www.sciencenews.org/article/arctic-lightning-climate-change-global-warming

Robert Holzworth a Washington Egyetem atmoszféra és űr kutatója azt mondja, ez az emelkedés lehetett annak az eredménye is, hogy a szenzor hálózat kibővült kb. 40 állomásról több, mint 60 állomásra az évtized alatt. Ha egyedül csak az értékeket nézzük, lehet, hogy felnagyítja a villámcsapások növekedését, mert sok a variabilitás érvről évre, és 2020 különösen viharos év volt. A kutató azt mondja, a villámlások számának becslését illetően igazán jó bizonyítékaik vannak arra, hogy a villámcsapások száma az Arktiszon 300 %-kal nőtt. A villámcsapások aránya egy adott magasság felett a teljes globális csapásokhoz képest növekszik az idővel, azt mutatva, hogy az Arktiszon egyre több a villámlás. Összehasonlították a csapások hányadát a NOAA Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration) globális hőmérsékleti anomália adataival és azt találták, hogy a villámlások hányada az északi szélesség 65 fok felett a teljes globális villámcsapásokhoz képest a hőmérsékleti anomáliával lineárisan növekszik, ahogy az anomália 0.65 Celsius.fokról 0.95 Celsius-fokra nőtt,

ami arra utal, hogy a globális felmelegedés lehet, hogy a villámcsapásokhoz kedvező kondíciókat hozhat létre az Arktiszon.

Az északi-sarki jégtakaró zsugorodása egyelőre még feltartózhatatlan folyamatnak tűnik Forrás: Wikimedia Commons

Sander Veraverbeka, a VU Amszterdam Egyetem kutatója, aki nem vett részt a munkában, azt mondja, van értelme annak, hogy a melegebb klíma több villámot generálhat a hidegebb klímában. Azt mondja,

ha ez van, az potenciálisan több futótüzet lobbanthat lángra.

A kutató úgy véli, a nyilvánvaló trendet az arktiszi villámlásokban fenntartással kell fogadni, mert olyan rövid időszakot fed le és a villámcsapás detektáló hálózat néhány magasan lévő állomást foglal magába. Több magasan lévő állomásra van szükség a régióban, hogy igazán pontosan monitorozzuk a villámokat.

(Forrás: New Scientist, Geophysical Research Letters)