Az olyan nagytestű madarak, mint a saskeselyűk esetében a végtag elvesztése járásképtelenséghez, majd alultápláltság miatti pusztuláshoz vezet. A végtagot lehet protézissel helyettesíteni, de eddig nem volt lehetséges a hagyományos protézisek használata röpképes madaraknál, mivel az rendkívüli megterhelést jelentene számukra a mindennapokban.
Oskar Aszmannt és kutatócsoportját a bécsi egyetem plasztikai, helyreállítási és esztétikai sebészeti karán már régóta a világ vezető bionikus végtaghelyreállítási specialistái között tartják számon.
Tavaly ők alkották meg az első teljesen integrált bionikus kézprotézist. Egy alsó-ausztriai madármenhelyen élő Mia olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy lábát amputálni kellett.
A láb nemcsak a leszálláshoz és a járáshoz létfontosságú eszköz a saskeselyűk számára, hanem a zsákmány tartásához is, ezért lábuknak különféle terheket kell kiállniuk
– idézte az egyetem honlapja Aszmannt. – Nyilvánvaló volt, hogy a madár nem fogja hosszan túlélni végtagja elvesztését, ezért megterveztünk és megalkottunk egy különleges csontimplantátumot, amelyet sebészileg hozzáillesztettünk a végtagcsonkhoz.
Ez az új technika az osseointegráció, és Aszmann kutatócsoportja a közelmúltban alkalmazta először Ausztriában beteg emberen, aki a karját vesztette el, de madáron még soha nem próbálkoztak vele. Az osseointegrációban a protézis külső részeit közvetlenül a csonthoz erősítik, hogy biztosítsák a szoros csontkapcsolatot.
A műtét, amelyet a San Franciscó-i Osseintegrációs Központ kutatójával, Rickard Branemarkkal végeztek, sikeresnek bizonyult, a keselyű rehabilitációját a Haringsee-ben lévő madármenhelyen végezték.
Aszmann hangsúlyozta: három hét után a madár először kísérelt meg járni, és hat hét után a protézis teljes terhelést kapott.
Ma már a szakállas saskeselyű képes leszállni, mindkét lábával járni, ő az első bionikus madár.
(MTI)