Június 15-én Sean Bailey és az apja horgászni futottak ki a dél-kaliforniai San Diegóból a Csendes-óceán parti vizeire. A szélcsendes, tiszta és szép időben Sean egy közvetlenül a felszín alatt úszó nagy tengeri állatra figyelt fel. Ahogy a motorcsónakjukkal megközelítették, kétségtelenné vált, hogy a sötét árnyék nem más, mint egy méretes nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias).
Sean Bailey ekkor vette észre, hogy az állat egy hosszú, szakadozott, és a testére csavarodott hálómaradványt húz maga után. Bailey apja óvatosan a cápa mellé kormányozta a kis hajót, majd egy hosszú csáklyával megpróbálta elkapni a cápáról lelógó műanyag köteleket. A fehér cápa azonban megijedt, és odébb úszott.
Bailey azonban nem adta fel, hogy megszabadítsa a cápát az őt veszélyeztető hálómaradványtól,
ezért mélyen kihajolva a csónakból, többször is megkísérelte beleakasztani a csáklyát a nagy fehér vontatta hálóba, ahogyan az a lentebb beágyazott videón is látható.
A nagy fehér, mintha csak megérezte volna, hogy segíteni akarnak rajta, miután el-el libbent a csónaktól, mindig visszatért Bailey-ék hajójához, és várakozás teljesen fel-alá úszkált a csónak mellett. Sokadik kísérletre, végül sikerült elkapni a cápáról lelógó kötélmaradványokat, amitől Mr. Bailey egy éles kés segítségével megszabadította a nagy fehér cápát.
„Azt, hiszem, hogy rendben lesz a cápa" – így kommentálta kalandját a Fox 13 hírportálnak. Kalifornia állam még az 1990-es évek elején az elsők között minősítette védett fajjá a nagy fehér cápát.
A jelenkor legnagyobb húsevő cápafaja napjainkra már a súlyosan veszélyeztetett tengeri fajok közé került. A világtenger teljes nagy fehércápa-populációját alig néhány ezer példányra becsülik a tengerbiológusok.
Az elmúlt három évtizedben – becslések szerint – hatvan százalékkal csökkenhetett a nagy fehér cápák amúgy se túl nagy állománya. A drasztikus egyedszám csökkenés hátterében a környezetszennyezés, az ipari halászat, valamint más, ökológiai jellegű problémák állnak.
Akárcsak egyes cetfajokra, vagy a tengeri teknősökre, úgy a nagy fehér cápákra is az egyik legnagyobb veszélyt a mélybe eresztett kerítőhálók, illetve a horgokkal felszerelt, és a halászhajók által vontatott, akár 1000 méter hosszú műanyagkötél, az úgynevezett long line fishing destruktív halászati módszer jelenti.
Rossz hírnevük miatt egészen az 1990-es évekig iparszerűen irtották a nagy fehér cápákat.
A világon elsőként a Dél-afrikai Köztársaság minősítette törvény által védett fajnak 1991-ben a nagy fehér cápát.
Európában ez az elsőség Máltát illeti, a Földközi-tengeri szigetország 1993-ban helyezte törvényi védelem alá az ikonikus nagyragadozót. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáján jelenleg „sebezhető" státuszban áll a faj. Ma már a világ legtöbb országában védett fajnak számít, amelynek nemcsak a kifogása tilos, de a fehér cápa relikviák (fogak, állkapcsok) kereskedelmét is szigorúan büntetik.
Ennek ellenére az orvhalászok számára még mindig jövedelmező üzlet a fehér cápa illegális vadászata, mert egy-egy nagyobb preparált állkapocsért
a fekete piacon akár több millió forintnak megfelelő pénzösszeget is kifizetnek.
A nagy fehér cápák legfontosabb előfordulási területe Ausztrália déli és nyugati partvidéke, a Dél-afrikai Köztársaság nyugat-fokföldi vizei, az Egyesült Államok keleti partjai a Hatteras-fok környékén, a kaliforniai partvidék, valamint a Földközi-tenger.