Madarak millióit mentette meg az úgynevezett „kalaptörvény”

Egy nő strucc tollvágással ellátott kalapot visel 1910-ben; az egzotikus tollakat a 20. század elején széles körben használták a kalapokon

Száz évvel ezelőtt a természetvédők figyelemre méltó győzelmet arattak a bolygó élővilágának védelmében. Az újonnan megalakult Királyi Madárvédelmi Egyesület tagjai rábeszélték a képviselőket az úgynevezett „tollazatról szóló törvény" elfogadására, ami megtiltotta a női kalapok készítéséhez használt egzotikus madártollak exportját. Több tucat madárfajt mentettek meg a kihalástól.

Komoly kihívásokkal nézünk szembe

Egy évszázaddal ezelőtt a divat és nem a vadászat vagy az élőhelyek elvesztése volt a madarak pusztulásának fő oka. A társadalom néhány tagja már ekkor erőteljesen lobbizott az ilyen gyakorlatok leállítása érdekében a boltosoknál, politikusoknál és jogalkotóknál.

A brit Királyi Madárvédelmi Egyesület (RSPB) női alapítói még férfiakat is felbéreltek annak érdekében, hogy plakátokat vigyenek át a londoni utcákon, amivel fel tudják hívni a figyelmet „erre a gonosz kereskedelemre".

A szervezet a következő hónapban ünnepli annak a századik évfordulóját, amikor sikeresen megállította ezt a fajta madár- és madártoll kereskedelmet.

Egy nő strucc tollvágással ellátott kalapot visel 1910-ben; az egzotikus tollakat a 20. század elején széles körben használták a kalapokon Forrás: Hulton Archive/Getty Images

Döntő győzelem volt, ami megmutatta, hogy mit érhetünk el egy erős, határozott kampánnyal és gondos tervezéssel

– mondta Beccy Speight, az RSPB vezérigazgatója a The Guardian online portálnak. – Ez azt is jól reprezentálta, hogy képesek vagyunk a változtatásra, és ez valóban felépítette a bizalmat a társadalomban.

Hozzátette: ma az RSPB az egyik legfontosabb természetvédelmi szervezet a világon, bár a következő években komoly kihívásokkal kell szembenéznie a munkája során. Speigh szerint jelenleg sokkal nagyobb fenyegetésekkel kell megküzdenie a világnak a vadállatainkat illetően, mivel az éghajlatváltozás hatásai már jól érezhetőek és a természet láthatóan fogyatkozik körülöttünk.

Megmentenék a tőzegvidékeket

A vezérigazgató a társaság egyik fő rezervátumánál, a walesi Snowdonia nemzeti park szélén található Vyrnwy-tónál tartott a közelmúltban beszédet, ami a vándorsólymok, rozsdafarkúak és a fácánok otthona. Itt az RSPB természetvédői az őshonos növények visszaállításával és a régi vízelvezető árkok elzárásával küzdenek a terület hatalmas tőzegvidékein a vízszint helyreállítása érdekében.

Az évek során centiméterről centiméterre, de egyre inkább helyreáll a tőzegszint a területen.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak: a tőzegben lerakódik a szén, és megakadályozza a légkörbe való kimosódást, miközben védelmet nyújt a ritka növények és madárfajok számára.

A vándorsólyom tollait is előszeretettel használták kiegészítőként Forrás: Carlos Delgado

Könyörtelen és összetett folyamat jellemzi a társadalom mai munkáját, ami feltárja azt is, hogy hogyan változott az ehhez hasonló dolgok működése az elmúlt évszázad során

– mutatott rá Speight. – A tollazatról szóló törvény elfogadásakor valószínűleg azt gondoltuk: igen, megtettük, megállítottuk a madarak értelmetlen pusztítását és most már nyugodtan leülhetünk, élvezve a jelenlétüket.

Kiemelte: „azóta azonban megtanultuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mindenféle egyéb tényező befolyásolja a madarak sorsát; többek között a globális felmelegedés, az intenzív gazdálkodás, a környezetszennyezés, a peszticidek és az emberi fejlődés terjedése szintén óriási hatásokkal jár."

A „közönséges madarak" is bajban vannak

Az évszázad során ezeknek az egyre erőteljesebb hatásoknak az együttes hatása igen drasztikus volt. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy

az elmúlt ötven évben Nagy-Britannia madárállománya több mint 40 millió egyeddel csökkent, miközben néhány faj igencsak közel került a kihaláshoz,

például a vadgerle (Streptopelia turtur) és a sárgarigó (Oriolus oriolus).

A sárgarigók is bajban vannak Forrás: Marik Pál/KNMP

A szakembereket azonban leginkább a „nemzet közönséges madarainak" a sorsa riasztja a leginkább. A seregély (Sturnus vulgaris), a házi veréb (Passer domesticus) és a póling (Numenius arquata) egykor mindennapos vendégnek számított. Néhány évtizeddel ezelőtt mindenütt jelen voltak. Millióan repkedtek az égen. Most azonban valódi bajba kerültek. Ma ugyanis több helyen csend lett.

Két évtizedes kampány kellett a tollazatról szóló törvény elfogadásához

– magyarázta a szakember. – Most nincs ennyi időnk, hogy cselekedjünk.

Hangsúlyozta: „már elvesztegettük azokat az éveket, amikor a válságot kellett volna kezelnünk, ezért most kétségbeesetten sürgősen kell kezelnünk a problémákat. Legkésőbb az évtized végéig van időnk."