Váratlan fordulat: eltűnhettek a marsi élet bizonyítékai

A kínai űrszonda a Mars egész felszínét feltérképezte ( a kép illusztráció)

Lehetséges, hogy soha nem fogunk ráakadni az egykori marsi élet bizonyítékaira – jelentették be a NASA kutatói. Ennek oka az, hogy az ősi életnyomokat őrző agyagos ásványok megsemmisülhettek. A folyamat azonban nem csak pusztított, hanem teremthetett is.

A Mars napjainkban a szélsőségek bolygója – hideg, száraz és erős sugárzás éri a felszínét. Nem volt azonban mindig így; egykor hatalmas tórendszerek húzódtak rajta, amikben akár mikroorganizmusok is megtelepedhettek. A bolygó klímája idővel drasztikusan megváltozott, és a tavak kiszáradtak.

A Curiosity marsjáró landolási helye, a Gale-kráter is hatalmas tónak adott otthont a régmúltban, a jármű jelenleg is ebben a térségben vizsgálódik. Elsősorban a mélyebben található agyagos kőzetek érdeklik, mivel ezek adnak pillanatképet a planéta több milliárd évvel ezelőtti állapotáról, és őrzik az esetleges múltbéli élet bizonyítékait.

Az ősi Marson hatalmas tórendszerek lehettek (művészi illusztráció) Forrás: Science Photo Library via AFP/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra

Csakhogy könnyen lehet, hogy a Curiosity hiába kutat az életnyomok után; azokat a kőzeteken keresztülszivárgó rendkívül sós víz eltörölhette. Az elemzést a marsjáró a CheMin nevű műszerével végezte, az eredményeket a NASA szakemberei a Science folyóiratban közölték.

Korábban azt hittük, az agyagásványok a Gale-kráter tavának alján jöttek létre, és változatlanul fennmaradva megmutatják, milyen környezeti viszonyok uralkodtak a Marson több milliárd évvel ezelőtt, a keletkezésük idején. A sós víz azonban egyes helyeken lebontotta ezeket az kőzeteket – újraírva a korábbi talajtörténetet"

– írja a kiadott közleményben Tom Bristow, a CheMin működtetéséért felelős egyik kutató, a tanulmány rangidős szerzője.

A Curiosity szelfije Forrás: NASA

A hiányzó agyag rejtélye

A kutatóeszköz a CheMin műszerrel két, egymástól nagyjából negyed mérföldre fekvő helyszínen vizsgálta a kőzeteket.

Nagy meglepetésre az egyik térségben a szakértők azt vették észre, hogy az agyagásványok hiányoznak, helyettük vas-oxidban gazdag, üledékes kőzetek vannak jelen – ezek az anyagok adják a Mars jellegzetes vöröses színét.

A kutatók egészen biztosak voltak abban, hogy a két helyről nyert minta egykorú, és ugyanúgy agyagban gazdag kőzetként kezdte „pályafutását".

Kérdés, mi tüntethette el az egyik régióból a lehetséges életnyomokat tartalmazó agyagos kőzeteket?

Repedések a marsi kőzetrétegen Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS

Az egyre sósabbá váló tó vize törölhette el a nyomokat

Korábbi tanulmányok már leírták, hogy nemcsak a Gale-kráter tavának életében, de még a kiszáradását követően is talajvíz szivárgott a mélyebb rétegekbe. A folyamat során kémiai anyagok oldódtak ki a kőzetekből és szállítódtak távolabbi helyekre. A különféle vegyületeket szállító vízzel érintkezve az üledékekben is változások mentek végbe, kőzetté alakultak. Ezt nevezzük diagenezisnek.

A diagenezis megváltoztathatja a talaj történetét, vagy teljesen újraírhatja azt; elpusztíthatja a korábbi élet bizonyítékait, de közben olyan környezetet teremthet, ami kedvezhet újabb életformák megjelenésének.

A Curiosity vizsgálatának egyik helyszíne a Mastcam kamera felvételén Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS

A két helyszínről szerzett mintákat összehasonlítva a NASA kutatói arra jutottak, hogy a klíma változásával a Gale-kráterben megjelenő tórendszer egyre sósabbá vált, a sós folyadék pedig lejutva a mélyebben fekvő rétegekig kitörölhette az ősi élet bizonyítékait, de egyúttal megágyazhatott új életformák megjelenésének is.

A felfedezés révén a kutatók következtetni tudnak arra, merre érdemes a marsi életet keresni.