A társak támogatása sokat segíthet egyes gyászolóknak (különösen a traumás gyászban szenvedőknek), a szeretett személy erőszakos vagy hirtelen halálával vagy egy gyermek halálával való megbirkózásban. A korábbi kutatások eredményei alapján eközben ennek hiánya súlyosbíthatja a fizikai és pszichológiai problémákat.
Mégsem ritka a társas kapcsolatok megszakadása egy-egy veszteség után, és a magány eltúlozhatja ezt a hatást a gyászolóknál
– mondta Joanne Cacciatore, az Arizonai Állami Egyetem szociális munkás hallgatója a ZMEScience online tudományos portálnak.
Számos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a gyász jelentősen befolyást gyakorolhat a gyászolók egészségére. Mindez olyannyira jelentkezhet, hogy egyes esetekben halálos kimenetelt is okozhat.
A gyászoló házastársakról végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy magasabb lett a szív- és érrendszeri betegségek, a fertőzések, a rák és a krónikus betegségek, például a cukorbetegség kockázata.
Az első három hónapban a gyászoló szülők és házastársak közel kétszer nagyobb eséllyel hunynak el, mint a nem gyászolók. Szakemberek azt is megállapították, hogy
a bánat súlyosbítja a fizikai fájdalmat, növeli a vérnyomást és a vérrögök kialakulásának kockázatát, és súlyosbítja az étvágycsökkenést.
A Psychoneuroendocrinology tudományos folyóiratban közzétett 2018-as tanulmány szerint ezek a hatások a test gyulladásának köszönhetők. A Rice Egyetem szerzői azt találták, hogy az özvegyek gyulladásszintje a gyászcsoport esetében 53,4 százalékkal magasabb.
Az úgynevezett társas támogatás kulcsfontosságú a veszteséget szenvedők számára, amiben egy kutya vagy egy macska (de más háziállat is) tényleg az ember legjobb barátja lehet.
A PLOS ONE tudományos szaklapban publikált tanulmányukhoz Cacciatore és munkatársai összesen 372 felnőttet kérdeztek meg, akik valamilyen traumatikus veszteséget szenvedtek. A felmérés többek között kérdéseket tartalmazott arról is, hogy
a résztvevők miként vélekednek a társas támogatásról, amelyet a veszteségük után közvetlenül, valamint sok hónappal később kaptak.
Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett a szeretett ember halála után kapott társas támogatással, 35,7 százalék kiválónak vagy jónak értékelte tapasztalatait, 26,5 százalékuk azt mondta, hogy megfelelő támogatást kapott, míg 37,9 százalékuk gyengének vagy nagyon gyengének értékelte a kapottakat.
A tanulmány legérdekesebb megállapítása szerint azonban a 248 háziállatot tartó résztvevő 89 százaléka érezte úgy, hogy rendkívül vagy többnyire elégedett a házikedvencektől kapott segítséggel.
A tudósok a háziállatokat a társas támogatás minden formája között a legmagasabbra rangsorolták: a kutatások szerint esetenként többet tudnak segíteni mint a barátok, a család, a közösség tagjai, a terapeuták és tanácsadók, vagy épp a vallási vezetők.