A denevérek ma rendkívül változatosnak számítanak: 19 család és több mint ezer ma élő faj tartozik a rendbe. Ők teszik ki az összes ismert emlősfaj nagyjából 20 százalékát, ami meglehetősen figyelemreméltó hányad, miután körülbelül 50 millió évvel ezelőtt „léptek színre". Talán azt gondolhatnánk, hogy
az ősmaradványok között számos denevért találunk, és hogy evolúciós történetük és diverzifikációjuk feltérképezése kapcsán számos adat áll rendelkezésre.
Ám tévednénk: a denevérek fosszilis nyilvántartása köztudottan gyenge és hiányos, ami azt jelenti, hogy minden felfedezés értékes, különösen, ha vámpír denevérekről van szó.
Ők az egyetlen denevércsalád a világon, amely kíváncsiságot ébreszt Erdély legendái és a hátborzongató Drakula gróf története révén
– mondta Mariano Magnussen, az argentin Miramar Természettudományi Múzeum Paleontológiai Laboratóriumának paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A valóságban azonban békés állatok, amelyek csak néha táplálkoznak emberek vérével, de anélkül, hogy kellemetlenséget okoznának.
Hozzátette: az egyetlen negatív tulajdonságuk, hogy veszettséget vagy más betegségeket terjeszthetnek, ha megfertőződtek. A szakemberek szerint az őskorban élt társaik is hasonlóan viselkedhettek.
Ma a nagyjából 1400 ismert denevérfaj közül csak három tartozik a vérszopó denevérek közé, amelyek kizárólag más élőlények véréből élnek. Mindhárom csak és kizárólag Közép- és Dél-Amerikában él: a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus), a szőrös lábú vérszopó denevér (Diphylla ecaudata) és a fehérszárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi).
Ez a három faj nagyon szoros kapcsolatban áll egymással, ami arra utal, hogy a hematofágia (vérfogyasztás) csak egyszer alakult ki denevérekben, és hogy minden vámpír denevérfaj – a már meglévő és kihalt fajok – mind elkülönült a közös őstől.
A tudósok szerint a kihalt vérszopó denevérfajok kövületei segíthetnek abban, hogy feltárják, miért is éltek túl a mai fajok. És az új D. draculae felfedezésnek ebben nagy jelentősége lehet.
A kövületek jelentősége kezdetben annyi volt, hogy a fosszilis denevérmaradványok ritkák Argentínában
– mutatott rá Santiago Brizuela, az argentin Mar del Plata Nemzeti Egyetem paleontológusa. – Ez is megerősíti a faj jelenlétét a közepes szélességi fokokon és a pleisztocén idején.
Hozzáfűzte, azóta tudnak a D. draculae létezéséről, amióta először hivatalosan leírták a fajt 1988-ban. Közép- és Dél-Amerikában a pleisztocén idején élt egészen a közelmúltig: csak néhány maradványt fedeztek fel, amelyek elég frissek ahhoz, hogy arra utaljanak, hogy
csak néhány száz évvel ezelőtt halhatott ki.
Az Ameghiniana tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint ez volt a legnagyobb ismert vámpír denevér, ami körülbelül 30 százalékkal volt méretesebb, mint legközelebbi élő rokona.
Szárnyfesztávolsága elérte az 50 centimétert. Egyes kutatók szerint a D. draculae rágcsálók vagy szarvasok vérével táplálkozott, mások azonban azt gyanítják, hogy inkább a nagy testű emlős-, madár- és hüllőfajok vérét kedvelte.