A medence-szerű struktúrát valószínűleg valamikor Krisztus előtt 1436 és 1428 között építhették, amikor a területen nagy kulturális változások mentek végbe.
Ez megerősíti az új, rituális célokkal kapcsolatos gondolatmenetünket
– mondta Sturt Manning, a New York-i Cornell Egyetem régésze és a tanulmány egyik szerzője a LiveScience online tudományos portálnak. – Amint az emberek közelebb léptek ehhez a medencéhez, látták a víz felszínét és az abban visszatükröződő égboltot és annak jelképes határait.
Hozzátette: itt bizonyos értelemben lehetőségük volt az embereknek belépni egy másik világba. Az olasz régészek még 2004-ben fedezték fel a szerkezetet Noceto város közelében, Parmától nyugatra, Olaszország északi Po Valley régiójában.
Elnevezték „Vasca Votiva-nak", ami magyarul „szent kádat" jelent, és ami nagyjából 12 méter hosszú, 7 méter széles és több mint 3 méter mély volt.
Egy kis dombtetőn építették, majd falapokkal, deszkákkal és gerendákkal bélelték, amelyek többsége tölgy volt, de néhány szil vagy dió is akadt köztük.
Az üledékrétegek azt mutatták, hogy a szerkezet egykor vizet tartalmazott, bár a víz elosztására szolgáló csatornákat nem találtuk meg, és túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy csupán öntözőtartályként szolgálhatott volna
– mutatott rá Manning. – A benne talált szertartásos edények és fából készült figurák korábbi kutatása során kiderült, hogy valószínűleg a bronzkorban épült.
A PLOS One tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a pontos korát azonban akkor még nem sikerült ellenőrizni, és a célja rejtély maradt. Az új tanulmány viszont talán megoldja ezeknek a bizonytalanságoknak egy részét. Manning és csapata az ősi faanyagok korának meghatározása révén azt remélte, hogy pontosabban kiderítheti, hogy a szerkezet mikor épülhetett.
Tanulmányozták a fatest belső évgyűrűit, amelyekben szokatlanul nagy mennyiségben halmozódott fel a radioaktív szén-14 izotóp, és ez segített megbízhatóan behatárolni az események történési idejét.
Ezután ezt összehasonlították az Észak-Európában másutt, különböző időkben nőtt fák jellegzetes mintáival. Ez lehetővé tette számukra, hogy megállapítsák, hogy a „Vasca Votiva" szerkezet építésének valódi dátuma a Krisztus előtt a 15. század közepére tehető, ami a régió jelentős kulturális változásai idejének felel meg. Ekkor alakultak ki a nagyobb települések, összetettebb társadalmak és kulturális központok, valamint elkezdődtek a mezőgazdasági gyakorlatok.
Mindez megerősíti azt az elképzelést, hogy a titokzatos struktúrát rituális és vallási célokra építették a térségben
– magyarázta Manning. – Ráadásul tudomásunk szerint egyedülálló a környéken.
Hozzátette: olyan lehetett, mint egy végtelen medence, hiszen fent volt egy domb tetején és aki a közelében állt és belenézett, az átlátott a vízen, benne néhány edényt és más tárgyat, ami a korabeli hitvilágban egy másik világba mutatott.