Hevesen udvaroltak és vad csatákat vívtak a T. rexek

Az archarapdálás művészi rekonstrukciója

A Tyrannosaurus rex koponyákon található hegek arra utalnak, hogy ezek a csúcsragadozók többször is megharapták egymás arcát, amint elérték a reproduktív kort. A paleontológusok 202 különböző méretű és korú T. rex fosszíliát elemeztek, és a felnőtt példányok 60 százalékában találtak fognyomokat, ami ezt bizonyítja.

Ugyanazon faj erőteljes állkapcsaitól származhatnak

Mintegy 66 millió évvel ezelőtt, a késő kréta időszakban a T. rex volt a legnagyobb ragadozó Észak-Amerikában. A koponyákon látható sérülések után kutatva a tudósok feltették a kérdést: vajon mi lehetett a Földön elég méretes ahhoz, hogy ezeket okozhassa? A

A hegek magassága és a fogak közötti távolságok alapján a szakemberek arra jutottak, hogy a harapások valószínűleg ugyanazon faj erőteljes állkapcsaitól származhatnak.

A kontinens többi húsevője akkoriban ugyanis egyszerűen túl kicsi volt ahhoz, hogy ilyen sebeket ejtsen. Még ennél is árulkodóbb, hogy a Tyrannosaurus rex koponyákon talált harapásnyomok mintái figyelemre méltóan konzisztensek voltak, ami általános viselkedésmódot jelez.

Az archarapdálás művészi rekonstrukciója Forrás: Julius T. Csotony

A legtöbb azonosított ősi elváltozás nagymértékben begyógyult,

ami a kutatók szerint azt sugallja, hogy ezek a harapások nem bizonyultak halálosnak, és a szexuális érettség után többször előfordultak egy-egy dinoszaurusz életében.

Dominanciáért vagy a hierarchiáért folytatott harc?

A Paleobiology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint különösen valószínű, hogy ezeket az elváltozások a hímek mutatták, ám néhány nőstény koponyát is találtak, amelyeket harapásnyomok borítottak.

Ez arra utalhat, hogy a „harapós viselkedés" egyfajta területi vitarendezést jelenthetett, az erőforrások védelme vagy a szexuális versenytársak leküzdése érdekében, valamint a T. rex udvarlásának lehetséges részét képezte.

A T. rex a kréta végi nagy kihalási hullám idején pusztult ki Forrás: AFP/SPL

A pontos okok egyelőre nem ismertek, de összefüggésben lehetnek a területért és a táplálékforrásokért vívott küzdelemmel

– jegyezték meg a szerzők a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Emellett a dominanciáért vagy a hierarchiáért folytatott harc során alkalmazhatták vagy udvarlási rituálék során.

Az ötletet más kutatások is támogatják: több jel is arra utal, hogy a faj egyedei néha harcoltak egymással. Néhány „leszármazottjuk" ma is hasonló viselkedést tanúsít, bár a madarak közel sem olyan vérszomjasak, mint dinoszaurusz őseik: ehelyett inkább a dallal vagy tánccal mutatják meg hangjukat és tollaikat a vetélytársaknak és a potenciális társaknak.

A tanulmány szerzői azonban úgy gondolják, hogy a dinoszauruszok hüllőbőrükkel és éles állkapcsukkal egyszerűen a saját javukat szolgálták.

A tanulmányban azonosított harapási minták elhelyezkedése és tájolása arra enged következtetni, hogy az egyik T. rex rendszerint a másik mellett állt, amikor felkészült a harcra. Ebből a helyzetből egyik oldalról a másikra lengették a fejüket és megpróbálták a fogukkal megragadni áldozatuk koponyáját vagy alsó állkapcsát. A sikeres harapás kilyukaszthatja a bőrt, és kör alakú elváltozást hagyhat az állcsonton, míg egy odakapás csak karcolásszerű heget okozott.

Mindez azonban egyelőre csak találgatás.