Egy vulkánkitörés romjaiból építették ezt a maja piramist

Azért építették a piramist, hogy megvédje a majákat a jövő vulkánkitöréseitől

Körülbelül 1500 évvel ezelőtt a maják hatalmas kőtömbökből építettek egy piramist. Az építkezéshez olyan anyagokat használtak fel, amelyeket egy vulkán repített ki magából egy olyan kitörés során, amely teljesen lehűtötte a bolygót.

Valamikor időszámításunk szerint 539 körül, a mai San Andrés (El Salvador) területén kitört az Ilopango vulkán. Ez volt Közép-Amerika legnagyobb vulkáni eseménye az elmúlt 10 ezer évben. A Tierra Blanca Joven (TBJ) kitörésként ismert vulkán lávája több kilométerre kiterjedt, és olyan mennyiségű hamuval borította be a légkört, hogy az éghajlat lehűlt az északi féltekén.

A vulkán romboló ereje miatt a tudósok úgy gondolták, hogy a régió maja településeinek nagy része lakatlan maradt a következő évszázadokban.

Ám a Campana-szerkezet néven ismerté vált maja piramis nemrégiben végzett elemzésében Akira Ichikawa, régész és a Colorado Boulder Egyetem (UCB) antropológiai tanszékének posztdoktori munkatársa megállapította, hogy az emberek sokkal hamarabb visszatértek a régióba.

Alig néhány évvel a kitörés után ugyanis óriási emlékművet emeltek.

Azért építették a piramist, hogy megvédje a majákat a jövő vulkánkitöréseitől Forrás: Antiquity Publications Ltd/ Photo by A. Ichikawa

A Zapotitán-völgyben található vulkántól mintegy 40 kilométerre található piramis új elemzéséből az is kiderült, hogy a maja építők a vágott kőtömböket és a földet keverték a vulkán által kivetett kőzetből faragott tömbökkel.

Ez az első bizonyíték arra, hogy a vulkanikus kitörésből származó anyagokat egy maja piramis építésében használták

– mondta Akira Ichikawa a LiveScience online tudományos portálnak. – Ez a vulkánok szellemi jelentőségét is jól tükrözi a maja kultúrában.

A szakemberek évtizedek óta vitatkoznak a TBJ kitörésének időpontjáról, néhányan azzal érvelnek, hogy a vulkán sokkal korábban tört ki, valamikor időszámításunk szerint 270 és 400 között. Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint azonban a El Salvador-i fatörzseken végzett, közelmúltbeli szénizotópos kormeghatározás arra utal, hogy az 539-es év a legpontosabb becslés.

A Campana piramis egy olyan fennsík tetején fekszik, amely közel 6 méter magas, 80 méter hosszú és 55 méter széles.

A maja piramis építése sokkal korábban kezdődött, mint azt korábban feltételezték Forrás: Antiquity Publications Ltd/ Photo by A. Ichikawa

Maga a piramis körülbelül 13 méter magas. A fennsíkon négy terasz és egy széles, központi lépcső is van. A kutatók szerint ez volt az első középület, amelyet a völgy területén emeltek a TBJ kitörése után.

Ichikawa kiszámította a szerkezet korát a piramis különböző építőanyagaiból vett minták felhasználásával.

Arra jutott, hogy az emberek visszatértek a helyszínre, és a vártnál jóval hamarabb, a vulkán kitörésének ötödik évében megkezdhették a piramis építését.

Az éghajlati és környezeti katasztrófák, például a vulkánkitörések gyakran az ősi civilizációk összeomlásához vagy hanyatlásához vezettek:

a ptolemaioszi Egyiptomban például egy vulkán halálraítélt egy ősi dinasztiát, de egy alaszkai vulkán kitörtése a Római Köztársaság végét is jelenthette volna.

A Campana szerkezete a tanulmány szerint azonban más történetet mesél el: bemutatja, hogy az ókori emberek képesek voltak újjászületni, és hogy ellenállóbbak, rugalmasabbak és innovatívabbak lehettek, mint azt korábban a tudósok vélték.