Az észak-amerikai kontinens legelterjedtebb medvefaja, a baribál, vagy fekete medve (Ursus americanus) a nagyobb testű eurázsiai rokonához, a barna medvéhez (Ursus arctos) hasonlóan, nagy előszeretettel keresi fel a hegyvidéki települések házainak udvarát, élelem után kutatva.
Noha a fekete medve általában elkerüli az embert, és csak akkor válhat veszélyessé, ha sarokba szorítva érzi magát, de ennek ellenére is
a háztulajdonosok számára aligha jelent kellemes élményt a kertjükben hívatlanul felbukkant testes ragadozó.
A házőrző kutyáktól többnyire meghátrál, de a házimacskát (Felis silvestris catus) aligha gondolja bárki is a medve méltó ellenfelének.
Pedig ez a kis testű házi kedvenc adott esetben sokkal bátrabban viselkedik, mint gondolnánk. A macska ugyanis az általa megjelölt életteret, legyen az akár a lakás, vagy a kert, saját felségterületének tekinti, amit evolúciós okokból igyekszik megvédeni a betolakodó fajtársaktól, vagy adott esetben, más „idegenektől."
Ez történt korábban egy New Hampshire -i (Amerikai Egyesült Államok) portán is, amelynek kertjét egy, a közeli erdőből érkezett baribál kereste fel. Amint a lentebb beágyazott videón is látható, miután a fekete medve „felmérte" a terepet, közel ment a házhoz.
Valószínű, hogy élelem, illetve ételmaradék után kutathatott. A medve nem vette észre az őt már régebb óta lapulva figyelő házi macskát. Amikor a baribál a terasz közvetlen közelében ért, a macska azonnal támadásba lendült. (A házi macska a leopárdhoz és a tigrishez hasonlóan mindig megbújva, lesből támad.) A villámgyors „tigrisugrás" váratlanul érte a medvét, amely a macskától megrémülve, sietve odébbiszkolt.
Ezután megállt, valószínű, vissza akart térni a teraszhoz, de a macska elállta az útját, a hátát felgörbítve támadó pózt vett fel, majd végleg elkergette a hívatlan vendéget. A medvéket a nagy testtömegük miatt legtöbben lomha állatoknak vélik, pedig valójában igen fürgén tudnak futni. A fekete medve olyan gyors, hogy az ember képtelen futva utolérni.