Ludovic Orlando, a francia Toulouse-i CNRS kutatóügynökség molekuláris régésze a kutatók között elsőként tanulmányozta a lógenomot. Laboratóriumában található a világ legnagyobb vadon élő és megszelídített lovainak DNS-gyűjteménye, amelyek közül némelyik akár 50 ezer éves.
Ez a hatalmas genetikai adatgyűjtemény segített neki és kollégáinak sokkal világosabban megérteni, hogy vajon hogyan alakították az emberek a lovak fejlődését.
Orlando és a több mint 160 nemzetközi tudósból álló csapat azonban csak a közelmúltban tudta pontosan meghatározni az általunk ma ismert háziállatok eredetét.
A kutatók kezdetben Kazahsztánra irányították figyelmüket, ahol az 5500 éves ókori telepek ásatásai arra utaltak, hogy az itt élő pásztorok az elsők között háziasították a lovakat,
ám a DNS-ük kétségtelenül bebizonyította, hogy nem a modern házi lovak ősei. Így a kutatók más olyan, lehetséges származási helyekre fókuszáltak, mint Anatólia, Szibéria, és az Ibériai-félsziget, amelyek közül végül mindegyik zsákutcának bizonyult.
A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint Orlando és munkatársai ezért új stratégiát választottak. Kiszélesítették a kutatási területeket, hogy összehasonlítsák 273 ló genomját, amelyek 52 ezer és 2200 évvel ezelőtt éltek.
Ez a stratégia végül sikerrel járt és megmutatta, hogy Eurázsiában a lovak drámai változáson mentek keresztül 4200-4000 évvel ezelőtt.
Egyetlen, korábban az észak-kaukázusi sztyeppékre korlátozódott genetikai profil igen gyorsan elterjedt az őshonos régióján túl, majd végül néhány évszázad leforgása alatt felváltotta az összes vadon élő lópopulációt az Atlanti-óceántól Mongóliáig.
Ez az egy esélyünk volt: az Anatóliában, Európában, Közép-Ázsiában és Szibériában élő lovak genetikailag meglehetősen elkülönültek
– jegyezte meg Dr. Pablo Librado, a kutatóügynökség kutatója a ZME Science online tudományos portálnak. – A genetikai adatok is robbanásszerű demográfiára utalnak abban az időben, amelynek az elmúlt 100 ezer évben nem volt megfelelője.
A háziasított lovak korai populációja két kulcsfontosságú genomi régiót (GSDMC és ZFPM1) „vezetett be", olyan kívánatos adaptációkkal, amelyek vonzóbbá tették őket az emberek számára.
Az egyik az engedelmesebb viselkedéshez kapcsolódik, míg a másik segít az állatoknak az erősebb gerinc kialakításában.
Idővel ezeket az előnyös tulajdonságokat tovább szelektálták, amivel elősegítették a házilovak elterjedését a nyugat-eurázsiai sztyeppéről a világ minden területére.