A pompás királylepkék populációja az elmúlt években látványosan zuhant a tudósok szerint, mert az élénk színű, gerinctelen állatok nehezen alkalmazkodnak az élőhelyek elvesztéséhez, az éghajlati válsághoz és a káros növényvédőszer-használathoz a nyugati elterjedési területükön.
Tavaly kevesebb mint 200-an érkeztek a kaliforniai Pismo Beachre, ami a valaha feljegyzett, legalacsonyabb szám, ráadásul a szakemberek kevesebb mint 2000-et számoltak a kaliforniai tengerparton.
A hálaadás napja körüli hivatalos éves számlálás előtti, korai eredmények azonban azt mutatják, hogy a pompás királylepkék populációja ismét „virágozhat" Kaliforniában. Az emelkedés örömet és megkönnyebbülést váltott ki tudományos körökben, ám a kutatók, az állami park illetékesei és a jogvédők szerint ez nem jelenti azt, hogy a faj biztonságban van.
A lepkepopulációk ugyanis az exponenciális növekedés ellenére is messze elmaradnak az egykori, „normális" számoktól.
Emellett még mindig nem világos az sem a szakemberek előtt, hogy a rovarok vajon visszatértek-e, vagy a számuk tovább csökken.
A lényeg az, hogy a vándorlás nem szűnt meg, amitől néhányan tavaly nagyon féltek
– mondta Emma Pelton, a beporzók és más gerinctelenek védelmével foglalkozó szervezet, a Xerces Society vezető biológusa a The Guardian online portálnak. – Egykor 4-10 millió pillangó díszítette Kalifornia partjait, ám a számuk az 1990-es évek végén valamivel több mint egymillióra esett vissza.
Hozzátette: a következő évtizedekben a populáció száma körülbelül 200 ezer egyed körül stagnált.
Aztán 2017-ben az éves számlálások során kevesebb mint 30 ezerre esett vissza.
És bár a pompás királylepkék rugalmasan reagálnak a változásokra és kitűnően alkalmazkodnak, de továbbra is kihívásokkal kell szembenézniük. A kutatók szerint az idei év növekedése csekély, ha a múltbeli populációszámot nézzük, ám „a jó hír az, hogy még nem késő".
A mai napig számos rejtély övezi a pompás királylepkéket és hihetetlen, éves vándorlásukat. Ezek a rovarok minden évben, rejtélyes módon „egy égi iránytűt" követnek és nyugat felé vándorolnak a Sziklás-hegységtől a part irányába.
Figyelemre méltó, hogy a lepkék minden generációja gyakran ugyanazokat a területeket keresi fel a part mentén minden évben (néha még egy adott fát is) anélkül, hogy valaha is járt volna ott.
A királylepkék általában november környékén érkeznek meg Kaliforniába, majd tavasszal szállnak tovább, hogy kelet felé tartsanak, ahogy az időjárás melegszik. A pillangók néhány populációja Mexikóban tölti a telet, ezek a rovarok általában Kanadából és az Egyesült Államok keleti részéből érkeznek ide.
A „rutin iránti elkötelezettségük" minden évben könnyebbé teszi a vándorlásukat,
ám a feladatuk nem éppen egyszerű, különösen akkor nem, amikor a populációjuk száma olyan drasztikusan csökken, hogy egyre nehezebb a tudósoknak észlelni őket. A legnagyobb számú pompás királylepkét fogadó Pismo Beach ligetben az állami park három tisztviselőjének az a feladata, hogy összeszámolja a rovarokat még a hálaadás napja előtt, amelyben az önkéntesek segítségére is támaszkodnak.
A távcsővel „felfegyverzett" pillangószámlálók az ágakban, a talajtól nagyjából 15 méterre látható „lepkecsomók" alapján becsülik meg a számokat.
A kaliforniai állami parkok közben együttműködést kötöttek érdekvédelmi szervezetekkel, hogy barátságos környezetet teremtsenek az állatok számára. Ez azt jelenti, hogy több nem őshonos eukaliptuszfát is ültetnek a területen, amiket a lepkék különösen kedvelnek.
A most tapasztalható, erőteljes populáció növekedésnek az okai továbbra is rejtélyes a tudomány előtt. A nyugaton élő királylepkéknek általában három-négy generációja van minden évben, és mindegyiknek más-más szerep jut a több ezer kilométert átívelő vándorlásban.
Az azonban világos, hogy mi okozza a populációjuk rohamos hanyatlását.
Történelmi élőhelyeiket a gyepek ökoszisztémáiban szerte az Egyesült Államokban elpusztítják. A mezőgazdaság felemészti elterjedési területeiket, amely egyre gyakrabban van tele halálos vegyszerekkel. És mivel a rovarok a hőmérséklet ingadozásaira és szélsőségeire is érzékenyen reagálnak, a pompás királylepkék sebezhetők az éghajlatváltozás hatásaival szemben.
Részben ezért is tekintik őket úgynevezett „indikátorfajnak", amely megmutatja a más rovarok és ökoszisztémák veszteségeit.
A lepkék azonban nagyon alkalmazkodóképesek és erősek
– mutatott rá David James, a Washingtoni Állami Egyetem rovarszakértője, aki évtizedeket töltött a faj tanulmányozásával. – De ők is figyelmeztetnek minket, és erre oda kell figyelnünk: a hanyatlásuk más szervezetekre is hatással lesz.
Hozzátette: „de talán még van időnk a cselekvésre".
A lepkék a szélsőséges hőség, a bozót- és erdőtüzek, a szárazság és aszály, valamint a heves téli viharok hatását is megérezték Kalifornia partvidékén, ahol a telet töltik. Néhány vihar egyszerűen gyökerestől kitépte a fákat, és az azon menedéket kereső lepkék a földre zuhantak.
Lehet, hogy a megszokott helyeken csak 2000 egyed telelt át, ugyanakkor San Franciscóban és Los Angelesben számos jelentés érkezett arról, hogy a pompás királylepkék a hátsó udvarokban, parkokban és kertekben egész télen szaporodtak
– jegyezte meg David James, aki szerint a „szórás" miatt nehéz megszámolni őket. – De még ha a tavalyi alacsony számok a viselkedési változásoknak is tulajdoníthatók, ez még mindig annak a jele, hogy az éghajlati válság problémákat okoz: azt jelzi nekünk, hogy a dolgok rossz irányba haladnak.
A szakemberek szerint a kisebb intézkedések is nagy változást hozhatnak:
például, ha a lakosság korlátozza a peszticidek használatát, illetve őshonos nektárnövényeket ültet, ideértve a selyemkórót, amire a pompás királylepkék szívesen rakják a petéiket.
Emma Pelton szerint az ígéretes számok azt mutatják, hogy a kis változtatásoknak nagy hatása lehet. Ahogy fogalmazott, a „fő üzenet számomra az, hogy van remény".