A régészek felfedezték, hogy a lepusztult apátságtól keletre található titokzatos föld alatti „tekepálya" épület egy középkori bőrgyár eltemetett maradványait jelzi, ahol valószínűleg szerzetesek és laikus testvérek dolgozták fel az állatbőröket. A jelentős profittermelő központban emberek százai dolgozhattak.
Ez teljesen megváltoztatja a helyszín megítélését
– mondta Chris Gaffney, az angliai Bradfordi Egyetem régésze a LiveScience online tudományos portálnak. – Bár a modern kinézete gyönyörű apátsági romokat mutat, valójában egy olyan területről van szó, amely igencsak az iparra koncentrált, meglehetősen zajos és büdös volt a maga korában.
Gaffney és kollégái 2014 óta kutatják a Fountains-apátság romjait, és gyakran használják őket arra, hogy régészhallgatóknak mutassanak be olyan, nem invazív térképészeti technikákat, mint például a mágneses felmérések és a talajradar.
A hosszú, tekepálya alakú szerkezetet néhány évvel ezelőtt fedezték fel egy geofizikai felmérés során, amely apró változásokat mutatott ki a Föld mágneses mezőjében.
A szakemberek azt is feltárták, vajon hol bolygathatták meg a múltban a talajt.
A talajradarral végzett, közelmúltbeli munka most azt is megállapította, hogy a bőrgyár egykor az apátság körüli völgyfenék teljes szélességében lefedte
– mutattak rá a régészek egy közleményben. – Két jelentős kőépületet foglalt magában, amelyek közül az egyik legalább 30 méter hosszú és több mint egyemeletes volt, körülötte gödrök, tartályok és egyéb építmények kaptak helyet.
Hozzátette: az épületek a völgyet még mindig átszelő Skell-folyó mellett helyezkedtek el, amely biztosította a bőrgyár számára szükséges vizet.
Magát a Fountains-apátságot 1132-ben alapította 13 bencés szerzetes, akiket egy lázadás után kiutasítottak egy másik apátságból, York városában.
Az ezt követő évben csatlakoztak a ciszterci szerzetesrendhez, és az intézmény lassan Anglia egyik leggazdagabb kolostorává nőtte ki magát. A feljegyzések szerint 1170-ben körülbelül hatvan szerzetes élt itt, valamint körülbelül kétszáz laikus testvér, akik közül többen képzett mesteremberek, például
kőfaragók, kovácsok és tímárok voltak, akik nélkülözhetetlennek bizonyultak az apátság gazdaságának működtetéséhez.
A Fountains-apátság több mint 400 évig működött, egészen addig, amíg VIII. Henrik fel nem oszlatta a szerzetesrendeket.