Vad „péniszférgek” voltak az ősi tengerek remeterákjai

Egy kambriumi "péniszféreg" illusztrációja, amely egy hyolith héjban lakik

A kambrium korszak (543–490 millió évvel ezelőtt) a biológiai sokféleség első nagy robbanását hozta, amikor gyakorlatilag az összes modern állat ősei először jelentek meg a Földön. Az egyik legrettegettebb közülük az úgynevezett „péniszféreg" volt.

A szaknyelven priapulidáknak (farkosférgeknek) nevezett „péniszférgek" Priapusról, a termékenység görög istenéről kapták a nevüket. A tengeri férgek ezen csoportja 500 millió éve élt a világ óceánjaiban.

Modern leszármazottjaik nagyrészt láthatatlanok, mélyen a víz alatt, az iszapban érzik jól magukat, és csak időnként zökkentik ki a halászokat hajlékony, fallosz alakú testük látványával. A korai kambrium idejére visszanyúló kövületek azonban azt mutatják, hogy

a „péniszférgek" egykor az ősi tengerek veszedelmes lényei voltak, amelyek széles körben elterjedtek az egész világon, és amelyeknek óriásira tátható, méregfoggal teli szájuk volt, amivel komoly sérülést tudtak ejteni bármely tengeri élőlény testén.

Ám bármennyire is félelmetesek voltak, a „péniszférgek" sem lehettek száz százalékos biztonságban. A Current Biology tudományos folyóiratban most publikált, új tanulmányban a kutatók négy priapulid kövületet vizsgáltak, amelyek a tengeri állatok régóta kihalt csoportja, a hyolitok kúp alakú héjába költöztek be.

Mivel az összes férget ugyanabban a típusú héjban és nagyjából ugyanabban a helyzetben találták, valószínű, hogy a ragadozók úgy sajátították ki ezeket otthon gyanánt, akárcsak a modern remeterákok.

Ha ez a megállapítás további bizonyítás nyer, akkor úgy tűnik, hogy a „péniszférgek" több száz millió évvel a rákfélék előtt „találták fel" ezt a fajta „házfoglalást".

Egy kambriumi "péniszféreg" illusztrációja, amely egy hyolith héjban lakik Forrás: Zhang Xiguang

Az egyetlen értelmes magyarázat az lehet, hogy ezek a kagylók voltak az otthonaik, ami igazi meglepetést jelent

– mutatott rá Martin Smith, az angliai Durham Egyetem paleontológiai docense, a tanulmány társszerzője a LiveScience online tudományos portálnak.

A csapat a négy „péniszféreg" kövületét a guanshani fosszilis lelőhelyek gyűjteményében, Dél-Kínában fedezte fel. Ezek a korai kambrium (körülbelül 525 millió évvel ezelőtti) fosszilis lerakódások arról híresek, hogy nemcsak kemény struktúrákat, például fogakat és héjakat őriznek meg, hanem lágy szöveteket is, amelyek sokkal ritkábban találhatók meg a kövületekben.

Valamennyi „péniszféreg" hátsó részét a kúp aljába préselte, míg az állat feje és szája az oldalán lóg ki.

Farkosférgek

A farkosférgek (Priapulida) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) főtörzsében a Scalidophora klád három törzsének egyike. Hosszú evolúciós idejük miatt képviselői a Föld valamennyi tengerében, kizárólag az iszapban találhatóak meg.

Néhány centiméter hosszú testük előtörzsre és a tulajdonképpeni törzsre tagolódik; utóbbin 25 hosszanti borda húzódik végig. A törzs lebenyes szerkezetű farokfüggelékben végződik. Szelvényezettséget nem mutatnak. Nincsenek véredényeik és ezzel keringési rendszerük, de testfolyadékukban előfordulhat egy, a gáz szállítására alkalmas színanyag, a hemerythrin.

(Wikimedia Commons)

A fossziliákat rejtő terület több tucat, üres kagylót tartalmazott, ám más, „szabadon élő" farkosférgeket nem, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a kettő közötti kapcsolat nem véletlen. Ezenkívül mindegyik féreg szorosan illeszkedik a „házába", amiből a tudósok arra következtettek, hogy a lények a kambriumi ragadozók elleni tartós védelem érdekében választották héjukat, nem pedig ideiglenes menedékként.

Ezt a fajta „remete" viselkedést korábban soha nem tapasztalták priapulidáknál, és a mezozoikum korszak előtt ( 250-65 millió évvel ezelőtt) egyetlen más fajnál sem.